Az Otto WF Hungáriának küldtem

Szia!
Örömmel tudatom, hogy biztonságban megérkeztünk tegnap délután. Volt egy kis fejetlenség, de nem is számítottunk másra. Végül Boxmeer városába költöztettek minket egy kisebb munkásszállóra, a Kerkpad 4-be. Detty már dolgozik, engem viszont délutánra osztottak be, vagyis 15:00-tól éjfélig. Ez picit bajos, mert Ő valószínűleg holnap is reggel megy (ötkor). Semmi sem fix, a szállásmenedzserünk még egyeztet arról, hogy egyáltalán be kell-e mennem ma, mert a szállításom még nem megoldott (ketten maradtunk a szállón, mindenki más dolgozik reggeltől). Remélem csak tévedés volt, és holnaptól rendesen beosztanak reggelesbe. Van ezzel kapcsolatban tanácsod azon kívül, hogy még ma beszéljem meg a menedzserrel, hogy ez így nekünk nagyon nem jó?
Szép napot!
Gál Krisztián

In medias res: nyílt levél családnak, barátnak

nagykanizsán megadta magát a GPS a telómon, így frissítettem, de mivel itt németbe'  nincs mobilnetem nem tok semmit újratelepíteni rá. (böngésző hiányában a wifire sem tok rápattanni) a gpst pótoltuk, potom 34 ezerért vettünk egy navigációt a tescoban. fasza meg minden, de valahol ausztriában elállítottam és a gyors vagy gazdaságos üzem helyett rövidre állt be, és már németországban kavarogtunk a traktorok mögött mellékutakon mire erre rájöttem, mert gyanús volt h levezetett az autópályáról órákkal ezelőtt. legalább láttuk passau csodás belvárosát. regensburghoz este nyolcra értünk autópályán, meg is álltunk egy mekiben falni. negyed tízkor(1,25 óra várakozás heló!!!!) kaptuk meg a kaját, és fél tízkor már úton voltunk újra, hogy a pályáról lehajtva találjunk egy etap vagy f1 hotelt. hát egy öreg néni által üzemeltetett max motel nevű helyre sikerült beneveznünk negyed 11 körül nem olcsón, 60€ reggeli nélkül, de legalább kiharcoltam egy wifi kódot, ami nem volt könnyű. most megpróbálom újratenni a telót, és aludni egyet, ami rám fér. D épp fürdik midőn ezeket a sorokat írom, de azon nyomban zárom is őket :)

Mit vettünk az asszonnyal?

 

Teljes album megtekintése

Szilveszter 2012

 

Teljes album megtekintése

Karácsonyi képes összefoglaló

 

Teljes album megtekintése

Am I inspired?

I’m not quite sure. Mindenesetre I’m fuckin’ bored, és ez az elmúlt hónapok fényében nem semmi. Egy pár hete jobban utáltam azokat a naplopókat akik facebookon posztolják, hogy “uncsi van” mint a tálib terroristákat. Hogy mer valaki unatkozni, amikor mi az asszonnyal napi 12 órát dolgozunk heti hét napon, mint valami rabszolgák, ráadásul egy olyan államban ahol a native nyelvet sem ismerjük? Aztán egy hete még abban a helyzetben voltam, hogy tudtam: holnap elhagyom az országot, de még fogalmam sem volt, hogy milyen útvonalon, milyen eszközökkel, és mit kell hátrahagynom. Most pedig a végsőkig feszített stressz, a szervezés, a diplomácia az érdekek és józan ész útvesztőjéből szabadulva a dögunalommal dacolok. A szlovák határban, egy Tim Burton filmben. Idebent csupán az Ádám sógorom gépéből áthallatszó falmozgató, mélységes mosógépfrekvenciák törik meg a kripta hangulatú csendet. Odakint már egy teljes napja nyomja a sok kilométer vastag felhőzet a November raint, és a Halott menyasszony képi világa szívderítő volt a késő őszi  BAZ megyéhez képest. Pedig a vizet megszokhattuk a csodás díszletek közt Hollandiában is, de ott az itteni életritmus totális ellentétében forogtunk. Életritmus ez a Novemberi melankólia a magyar vidéken, vagy csak csendes várakozás a halálra? Én nem akarok halált várni, a megszakított holland ritmusban végtelen vágyat kezdtem táplálni az ÉLET iránt. Nem a régi életem iránt, bár tagadhatatlan, hogy mivel már több mint két hónapja nem láttam a családom s barátaim néhanapján hiányoztak. Nem ez a fő gond. Egyszerűen csak szeretnék látni, hallani, érezni dolgokat, amikre a 24/7 munkabeosztásban nem volt módunk. Szeretnék egy bárban hangos zene mellett iszogatni, szeretnék autót vezetni, nem csak suzuki altot, szeretnék a jövőért tenni, nagy dolgokat, vagy csak apróságokat véghezvinni. Ezért szálltunk repülőre, és landoltunk... Itt. Az esős nyomott hangulatban, mikor D is spending precious time with her family de igazából mindenki egy külön szobában ücsörög és várja a megváltást, én a szombatot várom. A csalódások napját. Mikor kapok egy szeletet a régi életemből, és megbizonyosodhatok afelől, hogy a családomnak nagyobb terhet jelent a viszontlátás mint amekkora örömet, mikor tapasztalhatom majd, hogy a barátaim továbbléptek az életükkel nélkülem, ha ez mást nem is jelent, mint hogy hónapokig játszottak valamit amiben nem tudtam részt venni és kibaszott noob maradtam. Szükségem van erre az élményre, hogy megadja az utolsó lökést, és elhúzzunk megint, még az előző kilátástalan lélektelen mocskos román shitholehoz szükséges kitartásunkat is megtriplázva egy újabb repülőre szálljunk, és éljünk. A gyerekeinkért, a házasságunkért, hogy ne sodródjunk el egymástól. Na oké, most lettem annyira negatív, hogy abba kell hagynom. Bécs, Tirol, Észak-Brabant, és Dél-Holland után csak az itt belémivódott sötétséget tudom visszaadni, akkor majd máskor talán folyatatom. Ha nem lesz annyi dolgom mint volt eddig Európát járva, és nem fogom magam olyan bitangpusztulatosan fostosan érezni mint itt és most. Csók.

Willst du bis der Tod euch scheidet, treu ihr sein für alle Tage?

Úgy látszik az eljegyzés, költözés, nyaralás, külföldi munkavállalás rövidtávú kilátása mind-mind halálosak egy blogra nézve. Úgy is mondhatnám mint legtöbb közelmúltban írott bejegyzésemben is megállapítottam már, hogy az élet és az előrelépések a legveszélyesebbek a blogomra nézve. Nos most voltak előrelépések ha úgy nézzük, de akár visszalépésnek is tekinthetjük debreceni lakásunk és terveink feladását. Egyikünk sem lett nagyobb Alföld rajongó mint volt, mindkettőnknek hiányzott a család, a hazai tájak, vagy legalább valami hasonló. Így a diplomaosztó előtt, de az államvizsga után egy hosszúra sikerült, tervszerűségektől minden tekintetben eltérő lánykérést követően lett egy menyasszonyom akivel az ott megásott mederben csordogálva haladunk tovább egy jobb élet felé. Két hetet Zemplénben töltöttünk, most pedig Baranyában nyaralunk, határozatlan ideig. Úgy állt, hogy holnap költözöm Ingolstadtba, Felső-Bajorországba, és D csak 1-2 hét elteltével követett volna új, németországi otthonunkba, de a német megrendelő (akinek dolgoztam volna egy véméndi távoli rokon közvetítésével) egyelőre úgy véli, hogy a kolléga egyedül is el tudja látni a rábízott feladatokat. Hétfőn mikor munkába áll, majd tán rájön, hogy egy szót sem beszél németül és hogy én lettem volna aki fordít, és talán folytathatjuk a projektet az eredeti tervek szerint. Ha nem, akkor sem esünk kétségbe sok hal van még a tengerben, és nemzetközi kapcsolataink is szépen gyarapodnak. Addig pedig igyekszem bepótolni mindent amit eddig kihagytam, haverok, vízpartok, erdők, állatok… Vidámság, és kutya meleg.

Tessék, pár telós kép az elmúlt hetekből:

Teljes album megtekintése