Thx 4 your cooperation ALL

Kedves autóstársak, pécsi járókelők, magyar polgárok, és mindenki! Az én életemben is eljött az a pillanat (múlt csütörtökön) mikor meg kellett tapasztalnom a tömeg erejét. Azon dühös, és önző tömeg erejét, ami akkor fordul szembe az emberrel, ha a régi francia roncs amit szerencsétlen vezeni próbál, megadja magát. Persze, nem mindegy hol adja meg magát, mert igazi ellenségeket, csak igazán jól megkomponált akadályoztatással lehet szerezni. Azt hiszem az én autóm ilyen tekintetben is kitett magárt, hiszen pont a Nagy Imre - Maléter Pál utak kereszteződésében, az ország legnagyobb lakótelepén adta fel a harcot, a piros lámpánál állva, a belső, - balra kanyarodó - sávban (tesco mellett-mögött). Persze azon, hogy soha többé nem indult el, nem segít az sem, hogy egy centit sem lejt az út az adott ponton, és hogy az eső is esett. Mit lehet hát tenni, kikászálódok az autóból, a kedves kollégák gyűrűjében. Már mindenki tűkön ül, persze nem azért hogy segítsenek letolni az útról az IFA-t (ismeretlen forgalmi akadály, egyébként mint tudjuk renault). Természetesen mindenkit a maga baja érdekelt csak, gondolták talán hogy pestről jöttem, és az elakadásjelzőt az indokolatlan megállás legalizálására használom, lásd Róbert Károly körút, csúcsforgalomban. Persze hogy a 60 kilós hülyegyerek (én) azért áll a belső sávban szitkozódva este hétkor a minden oldalon villogó húszéves kocsi mellett mert a kedves autósok minden irányból körbezárták és nem tudja kitolni a kocsit az út szélére, az meg sem fordul senki fejében. Tehát továbbra is elállják az összes sávot körülöttem, dudálva, reflektort villogtatva, öklöt rázva. Mondhatni konstruktív törekvésekre vall ez a magatartás. Mire egy hölgynek megfogant a fejében a gondolat, hogy úgy áll meg a mellettem húzódó egyenesen haladó sávban, hogy el tudjam tolni előtte a kocsit (egyedül), addig volt bőven időm előkotorni a kocsim előző tulajától örökölt mávos (elázott) láthatósági mellényt, és magamra vennem. Így volt teljes a blama. Huszonéves vasutas tolja a vele egykorú kocsiját Pécs legforgalmasabb útján, esőben, dudakoncerttel, és anyázással kísérve, alig érezhető életveszélyben. Mire eljutottam a Maléteren az új körforgalomnál álló benzinkútig, kb háromszor pergett le életem filmje, mert a horvát és bosnyák kamionosok nem néznek se istent se embert, a fontos, hogy a kóla időben a tescoba érjen. Mennek mint a golyó, ütik elfele a békés vasutasnak látszó autót toló fiatalembereket. Mázli, hogy én elég szemfüles voltam, és csak akkor toltam meg a vasat, mikor a kamionoknak piros volt. Közben Enikő, alig süregetett telefonon, h félre érjek a plázába mert át kell venni a mozijegyeket, és vigyem Petrámat, meg Gergő öcsémet is, mert csak az ő igazolványaikkal együtt kapja meg őket. Talán mondanom sem kell, hogy fél nyolckor nem hogy a plázánál nem voltam, de gyalogszerrell haladtam jobb vállamon az autómmal az ellenkező irányba. Forgalom elől elzárt területen hagytam a járgányt az út közepén, és besiettem a közeli benzinkútra. Itt egy igen jó kiállású benzinkutas srác vett pártfogásába, aki a kocsimosóhoz vezető dombon FELFELÉ betolta a ranault-t, nekem csak gépészkednem kellett kicsit. Alig késve elértem Petrához az Aidinger útra, és nagyon késve eltaláltunk Gergőhöz újhegyre. Végül a jegyeket is megkaptuk, a filmről sem késtünk. Kár. 135 perc tömény sablonos unalom: "SATC". /HELYREIGAZÍTÁS: ENCSINEK NEM EZ A VÉLEMÉNYE RÓLA, IMÁDJA/ Meg ne nézd ha kedves az életed. Persze végig idegeskedtem, mert nem elég hogy az előzmények emléke kísértett, még ott volt a félélem a motor besülésétől, mert bár még nem említettem; egész nap nem volt hűtés a kocsimban. Persze másnap rájöttem, hogy csak elfogyott a hűtővíz (nemtom hogyan) de azért a maradék víz nyolcszori felforrása egy éjszaka alatt kicsit nyugtalanító volt. A lényeg hogy mind megúsztuk épségben, a kocsim is túlélte a borzalmakat, és Petra így is jól érezte magát (vagy csak engem akart megnyugtatni).