...Én nem hazudok és nem tagadok,
Nekem egy asszony combja a párnám.
A verseket írom, a terheket bírom,
De tudom, hogy hiába várnám,
Azt, hogy megérts végre és megölelj,
Mint azt, aki fontos hírt hoz,
Mint azt, akinek a homlokához
Fegyvert szorít egy gyilkos.
Van olyan ember, aki számkivetett
Mióta megszületett, mert rossz lóra tett.
És szerencsés vagyok, mert küzdhetek,
Csak a harc, csak az éri meg.
Vérem omlik, testem lazul,
De nem enged el a szellem,
Gondolj rám, hogy érezzem,
Hogy van még erő énbennem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hagyj üzenetet :)