I’m back (vissza vagyok)

Lassan két hónapja. Talán több is. Mármint annak, hogy nem írtam semmit a saját kezemmel saját gondolataimból ide. Ez igazából egy jeles eseményhez köthető, nevezetesen hogy szakítottunk Pirossal. Persze már előtte olyan kuszákat gondoltam hogy nem volt értelme leírni, és valakit minden szavammal bántottam volna. Nem mindenképpen őt, valszeg másokat is akik fontosak számomra. Elég zavaros időszakot éltem ebben a két hónapban, és ha azt, hogy írni sem akartam tünetnek tekintjük, akkor ez a kis cikk minden bizonnyal a felépülés jele. Vagy csak az elhatározás hogy mostantól rendben vagyok. Ahogy a kineziológus is tenné – akivel Enikő riogat azóta – gátlást oldok. Vízen járni már megtanultam.^^

Bizony sok minden történt, így lett mumusom a kineziológus, így került legjobb barátaim közé az ex nejem, így esett hogy a nővéremmel egy hétig nem beszéltem, és hogy az öcsémmel fogadalomszegést követtünk el, de ezzel elkerültük a beszervezést a délszláv maffiába. Sok minden amit részletezni hosszú és bonyolult. Jártam Debrecenben, estem depresszióba, akartam elköltözni itthonról. Kedves embereket ismertem meg, egyeseket már  ismertem, csak most közelebb érzem magamhoz őket (pl Annusch, vagy akármilyen hülyén is jön ki de Detty). Betett vastagon a vizsgaidőszak magánya is, de lassan ez is a végéhez közelít, ahogy a január is. Lassan felhagyok az elmúlt hetekben kialakult rossz szokásommal, miszerint délután kettőig alszom, és csak éjszaka élek. Emiatt olyan súlyos időzavarba kerültem hogy már egy hete meg akartam ezt is írni, de egyszerűen nem volt rá időm. Mindezt úgy kell elképzelni, hogy nem tudnék megnevezni semmit amit véghez vittem volna ez idő alatt. Vagyis van pár apróság például beindult a vezérhangya, ami persze hanyagolva van, és a beérkező munkák kis száma (mondhatni az érdeklődés hiánya) miatt hanyagolva is lesz. Persze ha érdekel valakit akkor http://vezerhangya.uw.hu húgom csodás grafikájával nyit, és… kb mást még nem tud, de majd talán fejlődésnek indul eccercsak. Apám a nyugdíjazására készül, azóta engem boldogít itthon, és békés álmom zavarja délelőtt tizenegykor meg délben… Vérlázító, mi? Ügyeskedünk barkácsolunk dolgokat, és gyakorta azon agyalunk hogy miből is kéne megélni, vannak is korszakalkotó ötleteink (na nem annyira mint a DadaRent) de persze ezek szigorúan titkosak egyelőre.

Holnap kezdődik életünk legjobb hete a tesókkal, akkor is, ha csak három napos lesz. A terv annyi, hogy minden ébren töltött óránkat bárokban, kocsmákban, kávézókban töltjük, és kiegészítés gyanánt a Kaméleon c. filmet is megnézzük ezerrel. Persze nem lehet nézni ezerrel, de az elhatározás erőteljességét, az egész gondolatkör lendületét érzékeltetni igyekeztem. Mondjuk nem venném rossz néven a sorstól, ha rövid időn belül megölelgetne egy szép és kedves hölgy, akinek “olyan szüksége van rám mint nekem őrá”, de egyre jobban viselem hogy ezért tenni kell, és az életet társtalanul is élvezni lehet átmenetileg. Ebbe vetett erős hitemmel igyexem távolodni a társfüggéstől, ami valljuk be jellemző rám. De melyik 22 éves férfitársamra nem?:D Persze azokra nem akik numerákra vadásznak és minden szembejövő lányra rámásznak, lásd: Barney Stinson. Én valóban függök egy társtól aki éppen nincs, de tudom értékelni a megismert hölgyek baráti társaságát is, törekszem nyitottan kezelni a kapcsolataim és randevúim. Ez sok vidám percet okozott, megismertem kedves vicces csinos lányokat, és ellenérzések nélkül sajnálom mindazokat akik nem bizonyultak sem kedvesnek sem viccesnek.

Csinálok persze őrültségeket mint a jégen bicajozás, vagy pl tegnap a gerillaakcióm a strandon. Belógtam egy fotósorozat elkészítése ürügyén, azzal a szánt szándékkal hogy képes mementót állítsak ennek a valaha szebb időket élt létesítmények. Az egészet attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy egy éven belül nyoma sem lesz az egésznek a csodás/pompás/pazar/csilli-villi wellness center alatt. Na majd jövőre visszatérünk rá hogy mi lett belőle, a tegnapi fotóriportot pedig posztolom rövidesen.

Nos azt hiszem ebben a posztban már nem írok többet mert elrettentően hosszúnak hat, és ami nem fér ki egy baseball stadion kivetítőjére, azt nem hiszem hogy bárki elolvasná unalmában a laptopján. Most hogy oldottam a gátlást - miszerint két hónapnyi történést, keserűséget, és titkokat görgettem magam előtt szótlanul – várhatóan sokkal gyakrabban fogok jelentkezni ennél sokkal rövidebb, de érdekesebb írásokkal. Mellesleg alig várom este a DeathNote film folytatását az animaxon. Mivel úgy sem tudjátok miről beszélek itt egy link: http://www.youtube.com/watch?v=EUuoboCNBeM 

Ja, és van egy jégkorongom