Döbbenetes tények a rendőrségről
Vasárnap, a veszprémi gyilkosság után a kormány kétmilliárd forintot csoportosított át a rendőrség utcai jelenlétének erősítésére. Eső után köpönyeg: az idei költségvetésben ennek az összegnek a tízszeresét vonták el. Vagyis egy rohamosan leépülő testületnek kellene javítania az egyre romló biztonságérzeten.
"Ami ma Magyarországon van, az nem közbiztonság" - Horn Gyula 1998 elején mondott szavai újra kísértenek. A miskolci helyzettel történt szembesülés után a veszprémi gyilkosságon döbbent meg az ország. Hiába tűnik állandónak a bűncselekmények száma (évente körülbelül 400 ezer), s hiába derítik fel a gyilkosságok döntő részét, nagy a baj: a gyakran emlegetett "szubjektív biztonságérzet" katasztrofális - s ez aligha csak a politikusok által szenzációhajhászással vádolt sajtó híradásai miatt romlott. Az adatok szerint is erőszakosabbá váló rablásokon, a megtorlatlanul maradt falusi lopásokon, a különféle bandák erőfitogtatásán túl az össztársadalmi rettegés kialakulásában nagy szerepe van a rendőrség leépülésének.
A szétzilálódás leglátványosabb jele, hogy a falvakban, de a nagyobb településeken is alig lehet egyenruhással találkozni. Magyarországon ugyanis az állam szép csendben feladta azt az elvet, hogy a befizetett adókért cserébe minden állampolgárnak jár valamifajta minimális védelem. A dunántúli, idegenforgalomból élő Zalakaros megengedheti magának, hogy benzinpénzzel, autó vásárlásával, szolgálati helyiség kialakításával segítse rendőrségét. Ahogy a dél-alföldi Hódmezővásárhely is évi húszmillió forintot fordít költségvetéséből a rendőrök túlóráinak kifizetésére, jóllehet ez állami feladat lenne.
Észak- vagy Kelet-Magyarország kisvárosaiban, falusi térségeiben viszont gyakran napok telnek el anélkül, hogy elgurulna egy rendőrautó, s akár órákig is eltart a kiküldött egység helyszínre érkezése. Nem csoda, hiszen a gondoktól fulladozó önkormányzatoknak nincs pénzük segíteni, a kilométeróra pedig nagy úr: ha a rend őrei túllépték a szűkre szabott keretet, az autók nem gurulhatnak többet. Nem csak a technikával vannak gondok - százak hiányoznak a kapitányságokról. Így fordulhat elő, hogy a több mint hatvanezres Veszprémben éjszakánként az utcákon átlagosan két járőrpár, azaz négy egyenruhás teljesít szolgálatot. Emberfeletti munkával még így is sikerült valahogy kordában tartani a bűnözést; Veszprém megyében például az elmúlt két évben nem történt emberölés - egészen múlt vasárnap hajnalig.
A rendőrség és a határőrség összevonása csak egyes helyeken segített a létszámgondokon. Például Győr és Salgótarján belvárosának közbiztonsági helyzete kimutathatóan javult, amióta a megszűnt határőr-igazgatóságról átvett közegek is megkezdték járőrszolgálatukat.
Nyugdíjazási hullám
Országosan azonban a létszámhiány miatt már-már összecsapnak a hullámok a rendőrség fölött. A rendelkezésre álló 45 ezer státuszt nem sikerül feltölteni, jelenleg körülbelül 43 ezer fős az állomány. Ebből azonban le kell vonni 1300 olyan alkalmazottat, aki gyesen vagy gyeden van, külföldi kiküldetését tölti vagy akit iskolába vezényeltek. És még a fennmaradó 41-42 ezer ember sem mind az utcákat rója. Majd' tízezer adminisztratív vagy kisegítő munkakört betöltő közalkalmazott dolgozik a rendőrségnél, s kilencezer a főtisztek száma - egy őrnagy vagy alezredes nem lohol betörők után, nem megy be rendet csinálni a kocsmai verekedők közé. Ez a feladat a körülbelül huszonötezer tiszt, tiszthelyettes és zászlós reszortja.
Hogy ez sok vagy kevés? A helyzet értékeléséhez érdemes tudni, hogy 2006 májusától tavaly decemberig 6500-an mentek nyugdíjba - ilyen hullám a rendszerváltás óta nem volt. Közülük közel négyezer hivatásos akad, aki a rendészeti berkekben az "intézkedés" szónál is többször emlegetett "egészségügyi felülvizsgálat" keretében menekült el az alacsony juttatások, a sokszor primitív körülmények elől. A rendszer ugyanis szinte bátorít a kilépésre: elég az átlag egészségi szintnél néhány százalékkal gyengébb eredmény, s a rendőr nemcsak elmehet nyugdíjba, hanem korábbi fizetésénél harminc-negyvenezer forinttal többet kap. A teljes ellátás mellett minden további nélkül vállalhat munkát egy-egy őrző-védő cégnél - s ezt a legtöbben meg is teszik.
A jelenség már rég nem az ősz bajuszú biztos urakat érinti. Mivel e szabályok szerint huszonöt esztendő után (s ebbe beleszámít a négy év rendészeti szakközépiskola) kérhető a nyugdíjazás, nemcsak az ötvenes korosztály, hanem a negyvenesek is tömegesen hagyják el a pályát. A kényszerű fiatalítás katasztrofális eredménnyel jár - a szakma egyik alapigazsága ugyanis, hogy egy nyomozó kilenc-tíz év alatt szerzi meg a szükséges tapasztalatot. Bármennyire lelkesek a tiszti gárda derékhadát alkotó huszonévesek, nem tudnak megfelelő hatékonysággal dolgozni, különösen, ha még a náluk is fiatalabb járőrállományt kell vezetniük. Veszprém megye állományának átlagéletkora például kapitányostul-főtisztestül 31 év, s ezzel már a tapasztaltabb kapitányságok közé tartozik.
A tömeges nyugdíjba vonulásból adódó kényszerű fiatalítás mellett a rendőrség hatékonyságát leginkább az alacsony fizetések rombolják. Egy szakközépiskolából kikerült 18-19 éves járőr alapbérként 80-90 ezer forintot kap kézhez. Ennyi pénzért csak a leggyengébb képességűek választják a mind veszélyesebb pályát. A jellemzően nehéz sorsú keleti megyékből származó fiatalt az iskolából kikerülve a legnagyobb létszámhiánnyal küzdő területre, azaz Budapestre vezénylik, s itt köteles szolgálni legalább hat hónapot. Hiába kap a kezdő rendőr még átlagban negyvenezer forintos albérlet-támogatást, hamarosan szembesül azzal, hogy ekkora összegből a fővárosban igen nehéz megélni. Ez a helyzet pedig a korrupció melegágya.
Éljenek a zsoldosok?
A rendőrség tekintélyét, eredményes fellépését nemcsak a létszámhiány, a tömeges elvándorlás, az alacsony fizetések és a korrupció rombolja, hanem olyan, jelentéktelennek tűnő dolgok is, mint a kapitányságok őrzése vagy az egyenruha. Két-három kivételtől eltekintve ugyanis a megyei központokat különféle cégek védik. Amit állománykímélési és üzleti (haveri) okokkal egyaránt meg lehet magyarázni - az állampolgárnak aligha tetszik, ha már a be járatnál egy viselkedni nem tudó szekjuritis abriktolja. Hasonló a helyzet az egyenruhával: noha a nemzetközi gyakorlat szerint a rendőrnek már megjelenésével tekintélyt kell sugároznia (gondoljunk egy amerikai motoros rendőrre, egy olasz csendőrre), a nálunk rendszeresített, az állomány által csak pizzafutársapkának nevezett baseballsapka és rossz minőségű bőrdzseki aligha alkalmas erre a feladatra.
Nem véletlen, hogy mind többen bíznak különféle gárdákban, őrző-védő cégekben. Ennek szomorú jele, hogy a felröppent álhírt - mely szerint a megsebesített szerb kézilabdázó, Zarko Sesum édesapja a véreskezű szabadcsapatvezér, a néhai Arkan háromszáz emberével Magyarországra jön bosszút állni - némelyek örömmel fogadták. Mondván: "legalább valaki rendet tesz".
Az állam széthullásának, az etnikai konfliktusok kialakulásának veszélyét érzékelve megszólalt a kormányfő is, mellőzve a korábban megszokott rasszistázást. Gyurcsány Ferenc blogjában úgy fogalmazott: "Sem mentség, sem ürügy nem lehet a társadalmi hovatartozás (...) Nekünk a bűnt egyenlő mércével kell mérni." A múlt vasárnapi rendkívüli kormányülés után azt is bejelentette, hogy kétmilliárd forint pluszforrás jut a "rendőrök utcai jelenlétének" növelésére. A rendpárti fordulatot üdvözlők korán örülnek: az összegnek több mint tízszeresét, 22 milliárd forintot vettek el az idei költségvetésben a rendőrségtől. Csak a Veszprém megyei kapitányság egymilliárd forinttal kevesebbel gazdálkodhat, mint 2008-ban. Összehasonlításul: 2006 őszén a rendőrség több mint hárommilliárd forintért vásárolhatott új eszközöket (pajzsokat, sisakokat, könnygázgránátokat), miután megmutatkoztak a tömegoszlató felszerelés hiányosságai.
A. B., reflektor@hetivalasz.hu
9. évfolyam 7. szám, 2009.02.12
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hagyj üzenetet :)