Nagyi újratelepített laptopján írok Pécsen, mert végre eljött ez a nap is, és visszaültem az iskolapadba. Na nem olyan egyetemi padba, meg nagyelőadóba. Egy fenét. Ahogy Janka fogalmazott: két lábbal a földön. Keró, harmadik emelet, porladozó padok, 40 éves székek, firkák a falon, már ahol még nem kaparták le tégláig a vakolatot, krétás tábla, foci poszterek, és leázott mennyezet. Persze ezek csak külsőségek, melyekkel ellenben kiváló szakembert nevelnek belőlünk. Összesen kilencen voltunk, és mind messzemenőkig alkalmasnak látszunk a vagyonőri szolgálatra. A három kigyúrt vidéki srác - akik mint az oktatónk is mondta, előbb ütnek mint kérdeznek - és az ötvenes családanyák (pl az anyaintézmény takarítőnője is jár, nem vicc) a csoporttársaim. A mögöttem ülő úr hozzám hasonlóan most kapta meg a papírjait, és fogalma sem volt semmiről, de most már van mindenünk, kivonat a vagyonvédelmi törvényből, feladatsor a gyakorlati és elméleti vizsgához, impressive. A szerződésünk szerint 60% gyakorlati oktatást kapunk, azt hiszem ma is ebben volt részünk, mert papírmunkával, és szituációs kérdésekkel foglalkoztunk. Többé kevésbé a “mi van ha lop, mi van ha nem áll meg, mi van ha rádlő” kategóriájú kérdések mélységeibe mentünk bele, és meglepően hasznosnak éreztem, fokozta eddig sem csekély érdeklődésem a szakma iránt. Jegyzeteltem is egy csomót, de ez úgy láttam nem divat. Három oldalt írni nem pálya, de akkor is így lesz legközelebb is. A PTE-s hátizsákom fogom otthon hagyni inkább…
Ó és hazafele láttam egy kisbuszt Osječko-s festéssel, csinálok egy kis reklámot, mert díjazom hogy okosan ráírták: http://osjecko.hu/ Üdvözlöm a piacon horvát barátainkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hagyj üzenetet :)