Mozgalmas hétvége

Csütörtökön és pénteken korán keltem, és a városba mentem. A csütörtöki napom folytatásáról már van itt pár fotó, ami ugye többet mond képenként ezer szónál…

Pénteken viszont azzal fogadtak nagyszüleim, hogy a szombat délutánra tervezett átalakítási munkálatokat elvégezhetnénk azon nyomban, milyen jó hogy korán jöttem. Ezt úgy kell elképzelni hogy szekrénysorok mozgatásával, parkettaszegélyek felszedésével, kábelalagutak kialakításával, az ebben futó vezetékek kötésével és a kivezetések megtervezésével foglalatoskodtam, míg nagyi segíteni akart, nagyfater meg hátráltatni. Ha olvastátok mi volt konyhafelújításkor, akkor értitek. Ha nem veszek ki a kezéből mindent, akkor keresztet is vethetek a projektre mert minden ki lesz fúrva, be lesz tekerve szigetelőszalaggal, és meg lesz szögelve nagy és görbe szögekkel. Végül ez is semmiségnek bizonyult az építkezés után, és még ősökkel nehezítve is megoldottam a rám bízott feladatokat. A szoba most szép. De tényleg. otthonos, lakható, s van franciaágy méretű fekhely is.

Szombaton úgy keltem fel 6:30-kor, hogy tudtam szakadó esőben fogok elgyalogolni a Köztársaság térre, és este hatig nem lesz programom, mikor is terveim szerint tesós McD-s találkozón veszek részt. Tévedtem. Odafele nem esett az eső, ott kimondottan jó volt, sok új ember jött az órára, és egészen kellemes lett az “osztályközösség”. Tizenegy fele végeztünk pár könnyen összetéveszthető törvényi tényállás elkülönítésével, és tényleg esőben sétáltam haza. Jött a meglepetés, nem fogok unatkozni hatig, irány Véménd. Na ez is móka volt, hogy szavam túl gyakori járásával éljek, hiszen a szokásos temetői sírgondozás után (ami abból áll hogy apámnak fordítom le a német nyelvű sírfeliratokat míg anyám leveleket söpröget a családi kriptában) még elmentünk falubéli családi barátainkhoz üzletelni, és rokonlátogatóba. No az üzlet sem csak úúúgy van mint a zsidóknál, aranyat fegyverért vagy ilyesmi. Készpénz döglött sertésért. Stifolder, kolbász, és 11 kg sonka (bizony egy disznó combja) nyomta a mérleget mikor elhajtottunk. Persze a rokonoknál enni kellett, meg Náni néni kötött echte schwäbische zoknit, tutyit, gyerekcipőt és megetette galád módon anyámat is nyers tojással. Megint mindenki svábul, németül, magyarul beszélt össze-vissza, és még távoli rokonok is beállítottak, akik nem palástolták meglepetésüket mikor kiderült hogy apám magyar, és nem is beszél németül. Némi Pfiersichschnaps és töménytelen mennyiségű sütemény elfogyasztása után alig hét perc késéssel érkeztem a pécsi Széchenyi térre, ahol G öcsém már várt, majd mire E is befutott már az épp arra járó Ancsival beszélgettünk. Az este hármunknak (B is ideértendő) igen jól telt, volt szó IT-ről, háborúkról, világpolitikáról, hadikiadásokról, gazdaságról. E ez idő alatt anacondát játszott az iPhoneomon, szegényt “kissé” untatták a témák. Hazafelé sétálva azért megkapta a heti adagot a “C magánélete, lite” tárgyból, én pedig a lebaszást, hogy miért nem erről volt szó egész este. Én látom az okát, és nekem jó volt ez így. Jobb mint máshogy. A többieknek is.

Egy óra felé ágyba kerültem a szép új vendégszobában, és úgy keltem fel fél tízkor, hogy fel sem tűnt hogy átálltak az órák(és most jut eszembe h a karórám nem). Haza indultam hát Orfűre, nem tudván, hogy itt is emeltszintű feladat vár majd. Közben meggyőződtem róla, hogy anyám is fejlődőképes. Végig mellettem ült a kocsiban, és egyszer sem visított. Hazaérvén apám fogadott három T-Home set top boxszal, meg a rémtörténetekkel, hogy a parabola antennától hogyan hozta be előző nap a kábeleket, felásva a kertet, megfúrva a falakat. Nekem az is elég horror volt, hogy össze kellett hoznom a 12 éves win 95-98 alá fejlesztett analóg tv tuner kártyámat az Win7-tel, és az új beltéri egységgel. Megoldottam persze, csak egy ChrisTV nevű szoftverre volt szükségem, és egy kis ügyességre hogy a szakadt SCART kábelen is hibátlanul jöjjön a jel, némi forrasztásra, és ragasztásra, hogy elkészítsem a hangtovábbító kábelt, és meg is voltam.. potom hat óra alatt. Egyszerűbb lett volna ha van egy HDMI bemenet a monitoron, vagy a tuneren, de hát ilyen nagyot ne álmodjunk. El is kapott a röhögés mikor megláttam a HDTV pecsétet a kis dobozon meg hátul a HDMI csatit..

Ma pedig? Nem fogjátok elhinni. Reggel nyolckor arra megyek ki a szobából, hogy a DHL házhoz szállított egy T-Home DSL “csináld magad” csomagot. ADSL modem, adapter, UTP kábel.. Sok papír. Alapvetően ennek örülnék. Nagyon. Csak egy pici bökkenő mégis akad itt minálunk. NINCS TELEFONVONAL A HÁZBAN. A telken sincs. Így néztem a modemre mint csibe a takonyra, és a céges összekötőnk szerint “rövidesen jelentkeznek nálunk, és bekötik a kiszolgáló telefonvonalat is”. Addig is köszi a gyors szállítást.