Érdekes álláspont…

..és bármennyire is igyekeztem (állítólag több mint kevesebb sikerrel) megfelelni az elvárásoknak, valahol a lelkem mélyén, tapasztalataim, is biológiai ismereteim összeszedve rá kellett jönnöm hogy Hugh-nak igaza van, és egyetértek vele. Glass shattering.  Ezért idézem

Amikor a szexről van szó, nekem legalábbis úgy tűnik, a férfiak egy szikla meg egy puha, ernyedt, bocsánatkérő hely közé vannak szorulva.

A két nem szexuális gépezete egész egyszerűen nem kompatibilis egymással, bizony ez a szörnyű igazság. Az egyik egy kisautó, ami al­kalmas a bevásárláshoz, meg gyors utakhoz a városban, és amit hihe­tetlen könnyű leparkolni; a másik egy kombi, amit hosszú távolságok­ra terveztek, nagy teherbírással - ami összességében nagyobb, bo­nyolultabb és nehezebben fenntartható. Az ember nem venne egy Fi­at Pandát azért, hogy régiségeket szállítson Bristolból Norwichba, mint ahogyan Volvót pedig nem venne semmilyen más okból. Nem arról van szó, hogy az egyik jobb lenne a másiknál. Egyszerűen csak különbözőek, ennyi az egész.

Olyan igazság ez, amit manapság nem merünk felvállalni - mert az egyformaság a vallásunk, és az eretnekek most sem örvendenek na­gyobb vendégszeretetnek, mint korábban bármikor -, de én igenis felvállalom, mert mindig is úgy éreztem, hogy a tények előtti alázat az egyetlen dolog, ami egy racionális embert egyben tart. Légy alázatos a tényekkel szemben és büszke a véleményekkel szemben, ahogy George Bemard Shaw mondta egykor.

Nem, igazából nem is mondta. Csak szerettem volna egy kis tekin­télyt állítani e mögé a megfigyelésem mögé, mert tudom, hogy nem lesz túl népszerű.

Ha egy férfi átadja magát a szexuális pillanatnak, akkor, nos, akkor ennyi az egész. Egy pillanat. Egy összehúzódás. Egy időtartam nélküli esemény. Ha azonban megtartóztatja magát, azzal, hogy megpróbál annyi nevet felidézni a Dulux színskáláról, amennyit csak tud, vagy bármi legyen is a késleltetés pontos metódusa, akkor pedig megvá­dolják, hogy hideg és számító. Bárhogyan is, egy heteroszexuális férfi­nak átkozottul nehéz dolog bármiféle jó ponttal kijönnie egy modern szexuális találkozásból.

Igen, persze, nem a jó pont a gyakorlat lényege. De az is igaz, hogy könnyen beszél az ember, ha éppen van neki. Jó pontja, mármint. És manapság a férfiak nem nagyon kapnak. A szexuális küzdőtéren a fér­fiakat női elvárások szerint ítélik meg. Sziszeghetsz és lehurroghatsz és olyan hangosan vehetsz nagy levegőt, ahogyan csak szeretnéd, de akkor is ez az igazság. (Igen, nyilvánvaló, hogy a férfiak meg a nőket ítélik meg más területeken - leereszkedően bánnak velük, zsarnokos­kodnak felettük, kirekesztik őket, elnyomják és teljességgel boldogta­lanná teszik őket - de a vonaglás terén a mércét a nők állították fel. A Fiat Pandának kell megpróbálnia Volvónak lenni, nem pedig fordít­va.) Az ember egyszerűen nem hall olyat, hogy egy férfi azért kritizál­ná a nőket, amiért negyed órájukba telik eljutni a csúcsra; vagy ha mégis, az sem burkolt célzás a gyengeségre, arroganciára vagy önzőségre. A férfiak, nagy általánosságban nézve, csak lehajtják a fejüket és azt mondják, igen, így működik a nő teste, erre lett volna szüksége tő­lem, és én nem tudtam neki megadni ezt. Selejt vagyok, és azonnal el is takarodom, ahogy megtalálom a másik pár zoknimat.

Ami, őszintén szólva, nem igazságos sőt, már-már nevetséges. Ugyanúgy, ahogyan nevetséges volna a Fiat Pandát vacaknak hívni,csak mert nem fér be a hátsó csomagtartójába egy ruhásszekrény. Lehet hogy vacak ezernyi más okból - elromlik, vagy túl sok olajat használ, vagy citromzöld, és a hátsó ablakára szánalmasan rá van írva, hogy „turbó" - de nem azért az egy tulajdonságáért vacak, amire külön hangsúlyt fektetve tervezték: hogy kicsi. És a Volvo se vacak autó csak azért, mert az autóparkolók sorompója alatt nem fér át, és ezért nem tudsz fizetés nélkül távozni.

Égessenek el egy kupac rőzsén, de a két szerkezet teljesen külön­böző, és ez van. Arra tervezték őket, hogy különböző dolgokat tegye­nek, eltérő sebességgel, eltérő típusú utakon. Másmilyenek. Nem ugyanolyanok. Hasonlótlanok. Na végre elmondtam. És egyáltalán nem érzem magam jobban tőle.

HUGH LAURIE – fordította: ÖRDÖGH BÁLINT