Még élek, újra élek

Újfent sok reklamációt kapok a szöveges posztok megfogyatkozása, mitöbb, kihalása miatt. A tények tények, és már megint magyarázkodok, de talán nem kéne. Ideje lenne felfognom nekem is h nem fogok gyakrabban írni, és önöknek/nektek is, hogy nem fog ez menni. A blogom azért indult lifeblognak, hogy leírjam azt a semmit ami történik velem, elüssem az időt, másokat, és magamat szórakoztassam. Egy időben nem volt más szórakozásom, semmi fontos az életemben. Természetesen a tisztelt olvasóközönségnek leginkább ez kedvezett, mert mindig gazdagon el volt látva az érdekesen megfogalmazott semmivel ami körülöttem van. Aztán lifeblog helyett jött a LIFE, és kiszorította a BLOGot. Mióta külföldre járkálok, Petra vagy itt van, vagy én náluk, vendégseregek adják egymásnak a kilincset a házunkban azóta nem igen érek rá leülni, és írni. Ma éjjel ez kicsit másképp van, és lehet h sokszor el fogok kalandozni, mivel csak a magam szórakoztatására írok, és mindenféle eszembe juthat amit elmulasztottam említeni a sok hetes böjt alatt. Kezdjük tehát ott, hogy a párommal sokkal közelebb kerültünk egymáshoz mint eddig. Igazán pozitív, és olyan élményekkel gazdagít ez a kapcsolat, olyan mélységeket tár fel előttem a problémák és megoldások sora, az őszintén megnyilvánuló szeretet, az elválás, és viszontlátás tükrében, ami eddig ilyen formán ismeretlen volt számomra. A kedves szóban és tettben is ragaszkodó, édes, és elragadó. Az elragadás szószerint értendő, hiszen mostanában tényleg körülötte forog minden és utálom ha nincs velem. Na ez van most is. Váratlanul elutazik Nagyatádra, és bennem egy világ dőlt össze mikor ráeszméltem az elkövetkező napok magányára. Persze Enikő az én nagyon okos hadműveletemnek hála még mindig Marci barátunkkal van (EZ NEM CSAK SEX!), ha jól sejtem épp szexelnek, így nem ér rá az én lelkemet ápolgatni. Az egyetlen akit egy cseppet érdekelt, hogy nekem most rossz, az Detty volt, vagyis én azt hittem. Valami Gergő nevű gyerekkel csetelgetett, és magasról leszarta a "nyígásomat" (panasz, zempléniül) végül le is lépett msnről. Gergőről jut eszembe Gergő öcsém, aki ma itt járt, és hívott, hogy holnap tartsak velük éjjel, mikoris koncertre mennek. Persze Petra nélkül semmi kedvem nem lenne Enikő és Marci enyelgését nézni. Akkor is undorítóan nyálas a szemérmetlenségük, ha az ember a párjával van. Elviselhetetlen lenne egyedül. Tehát oda sem megyek, inkább Greg (House) barátomra figyelek, és próbálkozom egy diferenciáldiagnózis minél pontosabb felállításával. Most hogy túlvagyok azon ami Krk szigeten maga alá tepert (nem az asszony) talán nem is zavar majd a sorozat béli betegek szenvedése. Igen, most jön a medical journal by svéd. Egy szokatlanul durva gennyes mandulagyulladásban szenvedtem több mint 2 hétig, ami az első hétben átterjedt a nyaki nyirokcsomóimra, és a manduláim roncsolódásához vezetett. Így jár az aki kezelés nélkül, hideg tengerben fürdőzve diclofenac-káliummal belőve várja meg amíg annyira szétmegy a garatja, hogy nem tud szilárdat enni, inni is csak ordítva. Végül magyarországon sikerült hathatós kezeléshez jutnom, két kúra Cefzil 500-as formájában. Ez napi 1000 mg cefalosporin antibiotikum bevitelét jelentette. A gyomromnak betett, de ami a manduláim helyét illeti, az teljesen rendbejött (már csak az ásítás fáj). Ami új, és ha nem tudnám hogy egy éve nem voltam beteg, már velem is elhitetné h hipochonder vok, az az ekcéma, ami vmi rejtélyes okból ellepte a testemet, és rohadtul viszket 2 napja. Ha rájöttem mire vok allergiás biztos közlöm itt is, mert nagyon idegesít. Ez is letaglóz, mert az allergiát szánalmas gyengeségnek ítéltem meg mindig is. Az már igazán nevetséges, ha a szervezet jódolgában ártalmatlan anyagokra támad, nemde? Erre most én saját tulajdon szervezetem fordult önmaga ellen. Sz*r ügy. Az eső meg csak esik, én meg ennek ellenére is bejárok a lakótelepre Petrához, mintha csak tudtam vna, h ma látom utoljára a héten. Na tessék, megint itt tartok. Egyedül fexem az ágyamban, és őszintén bánt a dolog. Bezzeg Krk városban, Marica néninél igazán jó volt vele, sőt még a többiekkel is, minden betegségem ellnére. Na mondjuk az ottani felhőtlen boldogságra, és szerelmünk beteljesülésére is rányomta a bélyegét a kocsim mindvégig ismeretlen meghibásodása, ami Zágrábnál (jaja, félúton) tört rá szegényre. Mint kiderült az autópályán jelentkező nagy turbónyomást nem bírta a kipufogótömítés, és ereszteni kezdett. Persze nem okozott fizikai tüneteket, csak nagyon nagy lett a hangja. Tehát most a Renault is szervizben van (je veux dire: Zolinál), és csak remélem, h most a javítások mellett nem okoznak akkora károkat mint a legutóbbi alkalommal. Másodjára veselkednek neki az önindítónak is, mert kis csapatunk horvát földön is tolhatta a gépet, mert már teljesen képtelen magától beindulni. Hajrá Zoliék, rem nem lesz drága. Aztán mindegy is, utána úgyis eladom, mert egyébként kifogástalan állapotban van, a korát meghazudtoló kis sportautó. Remélem találok valakit aki tudja mit vesz, és értékelni fogja ezt a ritka példányt. Petrámmal ma terveket szőttünk, és a legújabb terveink szerint ha a kocsiból némi pénz üti a markom el akarunk jutni Franciaországba. Van nekem ott egy majdnem keresztapám, aki a sértődés határán egyensúlyoz, mert még sosem tudott meggyőzni hogy látogassam meg Metzben. Nos azt hiszem a következő uticélom már mindenképp ez a francia-német-luxemburgi hármashatár közelében fekvő városka lesz, ahol a párommal szép napokat fogunk élni, legkésőbb télen. Persze "Csigaevő Skeca" barátunkat sem fogjuk magyar ajkú társaság nélkül hagyni, ezt most megígérem a nagynyilvánosságnak. Tehát tervek vannak, társ van, boldog vagyok, és majdnem egészséges. Azt hiszem ennyi okom legalább egy éve nem volt határtalanul boldognak lenni, hiszen mindenem megvan amit csak kívánhatok. Szép és odaadó, őszinte szerelmem, egy nagy szobám a szüleim vidéki házában a hegyekben, egy öreg francia autóm, és terveim arra, hogy miként lesz ebből az autóból egy újabb felejthetetlen élmény. Imádom Franciaországot, és felvillanyoz a lehetőség, hogy Skeca felé is törleszthetem a rég beígért látogatást, meg persze hogy Petra is felragyogott az utazás említésétől. Nekem másra nem volt, és nem is lesz soha szükségem, csak tervekre és egy megértő társra akivel mindent megoszthatok. Persze az is fontos mikor a tervekből emlékek lesznek. Hadd osszam meg veletek a legutóbbi megvalósult (részben füstbement) tervem emlékeit, egy igazán szép hét pár momentumát képekben: