Dialógus a 18 évesekről (I make my point)

nem tom mit képzelek én már megint magamról.  tudod.. nem akarok megint én lenni az első akit bemutatnak otthon. ezt eddig 3x játszottam el. mindig nagy az izgalom meg a feszültség hogy behatolok a családba, (meg a kislányukba)  én meg csak unottan figyelek, hogy már megint egy. nem akarok azzal foglalkozni h kinek mekkora törést okoz a szüzessége elvesztése, vagy hogy adja be az anyukájának h nálam akar aludni. sok volt, elégszer végigjátszottam elég is volt

ha érted

öreg vok én már ehhez

hát...tudom miről beszélsz...nálunk is hasonló a koncepció...minden egyes 11 utáni randiról részletes beszámolót kell adnom

plusz az ottalvás tabu és satöbbi satöbbi konzervativ idejétmult szabályok

persze ez nem jelenti azt, h valamit is elérnek...

az nekem nem pálya hogy akit szeretek nem alhat velem ne vicceljünk már. hol élünk?

nappal dugni titokban? hát eddig minden szűz barátnőmnél elértem hogy együtt nyaraltunk, nálam töltötték a hétvégéket, én is náluk sosem csináltunk titkot a szexualitásból sem. kellő diszkréció mellett mindenről tudtak a családok

én nem mek bele ilyen kamasz kapcsolatokban h "járunk" mivaa? este tízre haza, meg no sex? na nee

22 vok vagy mifene

asszem normális h nem vágyom megint a kamaszok társaságára, nem?

jolvan, én sem ezt vallom...de gondolj bele, itt vagy 22 és iyleneket mondasz

most mi rosszat mondtam? mi az h ilyeneket?

független egyetemista/dolgozó huszonéves nők társaságát keresni akik nem számolnak be anyucinak mert jóesetben nem is vele élnek az nagy dolog?

nem nem az...de ne légy iylen elutasitó a 20 alatti korosztállyal sem...mert nem ezen mulik....most még kibirnád, h két évig anyu minden lépésetekről tud, aztán meg tiétek az egész vilgág

ha szereted megéri...sztem

ömm

na várjá

tudod Censored 17 volt. na de neki normális anyja volt ugye

meg anyám is 17 volt mikor férjhez ment

duuurva

szal nekem az a szintű infantilizmus hogy egy nagykorú nő, aki 18 éves nem képes kiállni magáért/párjáért és maga sem tudja h mit akar, h jó neki anyuci szoknyája alatt meg a csitri barátnőkkel a plázában az a fura. én csupán ezt utasítom el

az előző barátnőm 20 volt, és sztem a mai randim érettebb személyiség. nem a kor számít csupán

hát...tudod...anyám is iylen...cseppet sem értek egyet a nézeteivel, de cseppet sem tudok változtatni rajta...amit tehetek, h még addig tolerálom, amig velük élek, azt elmegyek és csá-...adios amigo, élem az életem

na most tegyük fel...randiznánk összejönnénk...kidobnál csak azért, mert anyu azt mondja h ne sexeljünk???pedig rohadtul leszarnám, h anyu ezt mondja...

pontosan. ezt nem tűrném. azt nem tűrném, hogy eltűröd. ha szeretsz igenis a sarkadra állsz, és nem hagyod magad elnyomni. nem az ő nézete a lényeg hanem a tied. felnőtt nő vagy öngondoskodó, szavazójoggal, és vagy 13 éves korod óta ivarérett. annak hogy egy 40-es nő beleszóljon, hogy ha velem vagy mit csinálsz (nem bíz rám, nem bízik meg benned) annak nem vetném alá magam. soha

eddig sem tettem

most sem

annyira fura ez?

annyira gyerekek a mai 18 éves lányok h ez meg sem fordul a fejükben?

hogy ez nem jó így? hogy a szülők azt hiszik a 18 éves lányaikról hogy annyira gyerekek h szükségük van a rendszabályaikra? hogy elérnek vele valamit? hogy valamivel jobb lesz az a lány vagy az élete, ha nem töltheti az éjszakát a szerelmével? randikon kefélnek éveken át, és ez egyes szülők szerint jót tesz a ”gyereknek” elér valamit azon kívül h lázadásra sarkall, és "csá-...adios amigo" lesz a vége?

hát ha ezt egyszer megértem

sztem roszsul látod...

mármint iagazd van...de ha nem iylen anuykád, nem tudod myilen az ha valakinek oylan...nincs mentség, nincs visszapofázás, különben nagyon megbánja az ember...

hidd el én probáltam ellenállni...kb két hónapja nem beszélünk...

ez lett a vége...és megérte? cseppet sem..ugyanott tartunk

hát ennyi ha az ember a sarkára akar állni

hát ez sem egy érett megoldás

hidd el láttam elégszer

belülről

censored1 meg censored2 anyja is így reagált

egy hónap után mind a kettő tudta h lefeküdtem a lányával

és egy rossz szót nem szóltak

na jó censored1 miattuk hagyott el 3 hónap után, elege volt belőle h folyton megy az utálkozás

jó is h megszabadultam tőlük

de a lényeget vágod ált iskolai tanárok voltak, a lány 18, én voltam az első barátja a világtörténelemben

és 3 hónapig húztuk a tudtukkal persze sosem értettem h nekik ez miért volt jó. az a szerencsétlen lány kiállt értem, nekem adta a szüzességét.. nem gondolták egy percig sem hogy ha elüldöznek tőle azzal ártanak neki.. olyan körökben mozgott már akkor azóta nem is volt senkije. rem egyszer nem egy bölcsész egyetemistát fog bemutatni otthon rendezett családi háttérrel (én) hanem egy felelőtlen, szakadt, alkesz, láncdohányos rockert aki jól felcsinálja, és otthagyja. na akkor fog majd a mama hülyén nézni

de engem valahogy annyira utált hogy nem hiszem még akkor sem h visszasírna

hát...figyelj...van ez igy...minden család más...ha szeretted a csajt, tudnod kellett volna elfogadni a családját

mert később sem a mamával kell együtt élned, hanem vele

tudod

csak azért nem akarom elfogadni amit mondasz mert kívülről nézem. ez olyan mint a bambanőben "van egy világ a gimnáziumon kívül, ahol nem ez a bál a legfontosabb" kb ez a szitu. van egy világ a szülők mögött ahol a szerelmesek együtt élnek és szexelnek. innen nézve sajnálatos hogy ezt mások még nem látják, és annyira bele vannak zárva ebbe a körbe ami kívülről aprónak és jelentéktelennek tűnik mintha más dimenzió lenne és aki kívül van az "nem érti mert nem tudja milyen" és ha tudja? ha tudta csak már többet tud?

én sem tudom elfogadni amit mondok...én sem értek egyet ezzel...viszont kicsit az is durva h valakit ezért kell elhagyni..azért van egy horátiusi közép, amit jó megcélozni...

és nem gondolom, h a sex lenne a legeselegfonotsabb dolog a világon...

akivel együtt vagy azzal nem csak sexelni fogtok...

ugyanis kb 30 év mulva nem fog ugy működni...és akkoris még ott van legaább 20 év.. amit vele élsz együtt

persze hogy nem. az a legfontosabb dolog, hogy elfogadják a kapcsolatunkat, hogy ne akarjanak örökre a legfontosabbak maradni a gyerekük életében. hogy megértsék, hogy egy harmadik személy is a képben van aki miatt nem fog hazamenni este, aki miatt olyan dolgokat művel amiket eddig nem, és akivel egyszer talán családot alapít. ennek a folyamatnak nem része ez az elkeseredett harc a szülők ellen. csak szülője válogatja h belátja-e. a szex csak egy példa amin levezetődik az egész, mert a legsarkalatosabb pontja az egésznek. az ottalvás, a nyaralás, a közös időtöltés nem sexről szól csupán. de mindezt igyekeznek elkerülni a szülők mintha csak az volna a kérdés hogy ki is a főnök. hogy hagyom-e a gyerekem felnőni, hagyom-e hogy eldöntse hogy ezen a héten a barátjánál van vagy nálam, hogy hagyom hogy eldöntse kivel fexik le hol és mikor. hogy nem akarom irányítani. de sokan akarják. ahogy téged is. és nem fogom soha elfogadni hogy ez normális. ha aki szeret ezt nem látja be, ha nem akar nemet mondani, ha elhiszi hogy nem képes dönteni, ha elhiszi h én sem vok képes rá, ha elhiszi h anyunak mindig igaza van, és anyukámé vagyok, mint egy tulajdon, ha nem képes önállósulni mire nagykorú lesz valóban kár a gőzért. mert akk 30 év múlva is ez lesz és a nagyi fogja megmonadani mit ehet a gyerek és hogy mit csinál a gyerek

sosem fogják elfogadni a lányuk/párjuk személyiségét

ha 18 év nem volt elég 22 sem lesz elég. az ember nem magának szüli a gyereket, hanem hogy boldog önálló ember legyen belőle, felelősségteljes polgár, felszabadult egyetemista, és kiegyensúlyozott egészséges felnőtt ember, aki képes gyerekeket nevelni és hasznára lesz a társadalomnak. ez a hozzáállás nem segíti ezt

na az lenne szép, ha én keresnék, és anyám megmodnaná mit csiánljak...

nem keresettől függ

bár sosem kérek egy fillért sem, anyáméknál lakom, de nem azért hagyják ezt, nem azért főznek nekem is ebédet, hogy kontrolláljanak "amíg az én kenyeremet eszed addig" kb 16 voltam mikor anyám megkérdezte hova megyek, válaszoltam és bólogatott. mondván hogy ő ott van nekem, de azt teszek amit akarok

attól hogy a szülő nem zsarnok, hanem barát, aki támogat. ha nem így van az nem az én bizniszem

mindig igyexem segíteni pár hónapig

de ha nem tok akkor nem erőltethetek semmit

és igen, ekkor kell elhagyni, menekülni

mert mint mondtam azt nem tűrném, h az anyósom nevelje a saját gyerekeim, vagy terrorban tartsa a szerelmem

hogy bűntudatot érezzen mert velem van, mindegy h 16 vagy 30 éves

najo...az azért már durva lenne...és most nem is arrol bezsélünk...nyilván az iylen lányok egy idő után izolálódnak, egyetemre mennek, pénzt keresnek, lakást vesznek, kicsit, nagyot aztán autot...

és elkezdődik a saját életük, amiben anyuka már cseppet sem fér bele

legalábbis nem mindennapi zsinten

hát akkor talán ilyen izolálódott lányokra van szükségem.

ha szted ez is normális akkor oké

de semmiképp sem tartom egészségesnek

én azt látom hogy anyám milyen anyósa hugom párjának, én azt látom hogy censored anyja milyen volt velem. hogy egy beszélgetés után censored2 anyja milyen volt velem

és ez egészségesnek tűnik

húgom 17 de most kapott egy kinyitható ágyat h a barátja is nálunk aludhasson hétvégente mert mindig ő járt el.

együtt eszünk velük, együtt csinálunk programokat

sosem tiltottak neki semmit

és egy éve ezzel a fiúval van. nem lett belőle egy drogos kurva, még teherbe sem esett.

anyám váltja ki neki a fogamzásgátlót.

én ezt láttam, és nem egy barátnőmnél is ezt láttam

ez nem ellened szólt, nem akartalak semmiről sem meggyőzni, csak azt várom h megérts, hogy lásd hogy ez nem csak így mehet. tudom h tudod h nem helyes, de ne utópiaként kezeld a jó családi viszonyokat

nekem, meg sokaknak másoknak megadatott, és ha nem, akkoris elkezelik

bízom benne hogy egyszer te is tudod majd ezt kezelni

csak el akartam mondani hogy én mit látok, és hogy nem vagyok rossz ember az efféle elvárásaim miatt

úgy nekem támadtál h ezért elhagynálak-e

sztem nem helyes elvárni hogy valaki ezt a te döntésed miatt csinálja végig veled

mert én nem hiszem h valaha is van vége

jah...nem kezelem utópiaként...csak már belenyugodtam...azért mert én ebben élek, és tudom, milyen az maikor már nincs mit tenni...mikor már szembeszállni sincs kedved...

elég szerelmes vagyok...emiatt ne aggódj

de én még nem láttam olyat h szembeszállni sincs kedve...

olyat láttam h három hónap után átsírt két éjszakát hogy a szülei bántanak engem, én őket, ők meg bántják őt miattam, és megbeszéltük hogy akkor ennyi. ő maga mondta hogy megérdemlek egy rendes kapcsolatot

várom azt a pillanatot, mikor végre ugy lehetk vele, h nem kell magyarázkodnom...

és ki fogom várni...épp azért mert szerelmes vagyok

ez romantikus

most megértettem ezt az álláspontot is

innen nézve szép

onnan nézve meg amit elmondtam eddig érthetelen, talán erőltlen, talán gyáva... de nem akarok ennyire nagy szavakat használni meg téged sem akarlak bántani

lehet h anyád tényleg sárkányból van, 18 éve ebben nevel, ő az egyetlen istened, meg apád a vadászpuskával aki agyonlő mindenkit aki a közeledbe megy

fel tudom fogni, csak sosem fogadnám el

ezt már párszor eljátszottam, és nem hiszem hogy egyáltalán beleszeretnék olyanba aki nem független annyira hogy velem lehessen magyarázkodás nélkül

hát...akkor mázlid van..máris kevesebb lány közül válogathatsz

naja