Gondoltam itt az ideje egy újabb bejegyzésnek. Nem is tudom most el kéne-e kezdenem leírni minden olyat amiről fényképek is készültek, vagy csak egy rövid helyzetjelentést üssek össze. Hogy rövid lesz, az ismervén magamat kizárt, és vegyük figyelembe azt a tényt is hogy M csak kb. háromnegyed óra múlva tér haza a munkából. Szóval itt ülök a laptopomnál és írok mint régen olyan gyakran, és még mindig élvezem. A lényeg: a Tisza nem hideg, de van sodrása. Alig várom hogy megint lemenjünk a partra dagonyázni, bár a vidéken töltött évek után a belvárost is kimondottan élvezem, az olyan meglepő dolgokkal mint az elszámolásmentes átalánydíjas víz, meg a 80-as évek ideális (szőrös) nőalakjaival kitapétázott WC. Kyrával a macskával is egész jól megértjük egymást, bár ma meg volt győződve hogy a reggelim azért van tálcán az ölemben, mert nem akartam a földre tenni neki mint M, aki szívtelenül a konyhaasztal alatt tálalta neki a bőséges fogást. Nem volt gond, megvívtuk a harcunkat, M-mel is megvívjuk reggelente, a “kelj fel – nem kelek – oké – miért nem keltettél fel” csatáinkat, és élvezzük a közös délutánokat, főleg az estéket. Tegnap például rántottát sütöttünk -celebrating cultural diversity-, mindenki a saját felfogása szerint. Az olyan szavak cseréje mint a “cocó, rica, fürdőlepedő, gönye vagy fötör” után, a cukrozott és a paprikás rántással készült borsófőzelékeken túl a majonéz vagy a mosott tojás sem okozott a kapcsolatunkban általánosnál súlyosabb törést. Most viszont úgy elbeszélgettem az időt MSN-en, hogy mindjárt elérkezik a 3 óra és én még nem is vagyok teljesen vízre kész állapotban.. bár amennyire haszontalan lettem mostanában lassan beletartozik az egész város az “underpants radius”-omba. Nem ígérem hogy folytatom, de egyszer biztos fogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hagyj üzenetet :)