Alant az imént Móninak írt levelem publikus részletét olvashatjátok, mert fontosnak tartottam erről a napról bejegyzést készíteni, de a szoros “beosztás” miatt sajnos nem tudtam külön posztot írni.
“…Most egy sátorból írok, ez már szokatlan meg az is hogy egyedül vagyok a sátorban, viszont bevezettem az áramot. A két másodunokahúgom mellettem alszik a kocsiban, a házban pedig 17-en, de voltuk 21-en is. Szépen sorban mind megjöttünk, mindenki örült mindenkinek, az ismeretlenek bemutatkoztak egymásnak, és haláli jó a hangulat. Nem mintha nálad nem érezném jól magam, de kellett ahhoz hogy ezt az egész bulit értékeljem, hogy "idegenből" jöjjek "haza". Mindenki max. 2 órára lakik innen, mindenkinek jó történetei voltak, egy percre sem akadt el a beszélgetés 20 ember közt akik nem látták egymást 10 éve. Testvérek, unokatestvérek, sógorok mind, közös értékrend, gyerekkori történetek, még közös szókincs is. Olyan szavakat használtak amiket én már nem is mernék, és mindet értem. Apám még énekelt is németül, mert anyám nagynénje volt a némettanára, és felidézték az általános iskolai időket. A közös értékrendhez hozzátartozik a bőséges vendéglátás, mindenki sütött, és rengeteget főztek, több mint a fele megmaradt mindennek. A nők szinte le sem ülnek, sürögnek forognak, a terasz és a konyha közt rohangálnak egész nap. A villásreggelit a legfinomabb porcelánokon tálalták, a reggeli kávémon magam is meglepődtem. Választékosan beszélnek, és persze minden ragyog az egész házban.. hiába ragozom, svábok. A szétszakadt család, az eltávolodott rokonok ellenére, Őszintén boldog vagyok köztük, és el sem tudom mondani mennyire jó itt, és mennyire otthon érzem magam. Minden, amiről azt hittem hogy a neveltetésemből ered, vagy saját hülyeségem, itt magyarázatra és társaságra lel. Már értem anyámnak miért volt olyan fontos tudnia hogy honnan jött, és miért is volt rossz hogy mi kb. 6 főre korlátoztuk a családot. Ezek nem csak papíron rokonaink, van bennük valami amitől élvezem minden percét az egész találkozónak. Olyan mintha újabb testvéreket, szülőket, barátokat talált volna mindenki. Hihetetlen finom szilvapálinkával kínáltak, és annyi sört ittam a legjobb fajtákból, amennyit egy nap alatt még sosem. A csülökpörköltről, stifolderről, a sajtokról, zöldségekről már nem is emlékezhetek meg egyenként. Inkább kitérek arra hogy persze a víznél is voltunk kint, apámmal hosszútávgyaloglásra indultunk derékig a Balatonban, és a bika jegyű víziszonyos nagyanyámat is becsábítottuk a vízbe. Nem kicsit, nagyon. Nyakig merült a Balatonba, sőt, még le is merült a víz alá. Én persze mikor először jöttünk be (9 napon belül harmadszor vok a Balatonon mint tudod) elvágtam a lábam majd' egy centi mélyen egy sziklára tapadt kagylóval, de nem vészes, attól még bementem újra, sétáltunk sokat, fagyiztunk is. Külön szám volt elfoglalni az alvóhelyeket, de nem számolhatok be az egész nap minden mozzanatáról mert én sem férnék be a levélbe ;) Majd mutatok képeket :D - ÁÁÁ elzsibbadt a lábam mert törökülésben ültem - Nem baj, imádok sátorban lenni, még sosem voltam egyedül. Mozog a talaj ha elmegy egy vonat, hallom a tücsköket, a szúnyoghálón át lengedez a szellő, zajonganak a németek.. minden testközelben. Azt hiszem rövidesen zárom soraim, ideje lenne eltennem magam holnapra…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hagyj üzenetet :)