Őslakó

Éjfél múlott tíz perccel és itt ülök a gépem előtt mélyen a gondolataimba merülve. Ezt a szélsőséges reakciót egy film váltotta ki belőlem. Épp most fejeztem be a „The man from Earth” című 2007-es alkotást.

Ez a film műfaját tekintve egy sci-fi, de mégsem a hagyományos értelemben. Nincs teletömve minden féle speciális effektekkel, nem támadnak benne földönkívüli lények, és nem a jövőben játszódik. De mégis a legjobb sci-fi, amit valaha láttam. El is magyarázom miért…

…de előbb egy kicsit a történetről. Az alapszituáció szerint egy John Oldman(!) nevű ember éppen költözködik, és a kollégái, barátai éppen megérkeznek hozzá, hogy elbúcsúztassák. Mint kiderül, ők mind tudós emberek (antropológusok, régészek, biológusok, később még egy pszichiáter is befut), és mind a helyi egyetem professzorai. A főhősünk elég titkolózó, nem akarja megosztani barátaival, hogy miért költözik el, vagy, hogy hová készül. De a barátai faggatják, nem hagyják nyugodni, egészen addig, míg John elkezd mesélni. Jobban mondva feldob egy témát: milyen lenne az az ember, aki 14 000 évvel ezelőtt született, de még ma is él. Végigjárta a történelmet, sok ezer évvel több tapasztalata van, mint bármelyik ma élő embertársának. Felvetődnek különböző kérdések, mint például, hogy mennyire emlékszik a régi időkre, zseni-e vagy csak nagyon tapasztalt, hogyan tudja hasznosítani az évezredek alatt megszerzett tudást, stb.… És miközben beszélgetnek, vesz egy érdekes fordulatot a történet. Ennél többet azonban már tényleg nem mondok, akit érdekel, mire gondolok, nézze csak meg a filmet.

Nos, jöjjön a beígért magyarázat: A film annyira elgondolkodtató, annyira mély filozófiai kérdéseket feszeget, hogy az még egy átlagember (mint én) fantáziáját is magával ragadja. Nem feltétlenül olyan kérdésekre kell gondolni, mint amik a klasszikus filozófiában felmerülnek (mi értelme az emberi létnek, miért vagyunk a Földön, merre halad az emberiség, stb.), hanem olyan mindennapibb dolgokra kell gondolni, mint a vallás például. A film megközelítőleg másfél óra, de mindössze egyetlen szobában játszódik, néhány színész által. Mégis azt tudom mondani, hogy egyetlen percig sem unatkoztam, végig lekötötte a figyelmem. Nagyon egyszerűen, mégis nagyon mélyrehatóan fogalmazódnak meg a gondolatok, amiket a színészek rettenetesen jól interpretálnak. Kristálytiszta, logikus mindenféle érvelés, minden gondolatmenet. A rendező és a forgatókönyvíró minden elismerést megérdemel. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy ez a film abszolút kedvencem lett a mai naptól fogva. Megismertette velem a katarzis élményét.

Több szót nem is fecsérelnék a film bemutatására, mert az én szerény tudásom és szókincsem vajmi kevés ahhoz, hogy a Kedves Olvasó meg tudja érteni az érzéseim, arra pedig végképp semmi esély, hogy át is élje azt, amin most én keresztülmegyek. Tudom, butának és elnagyoltnak hangzik amit most leírok, de ha valaki veszi a fáradtságot és megnézi az „Őslakó” című filmet, az meg fogja érteni, hogy mire gondolok.

U. i.: Nagyon köszönöm Bográcsnak, hogy a figyelmembe ajánlotta a filmet.

Greg