EDC

Az interneten nézelődve találkoztam egy elég régóta elterjedt trenddel, aminek én mindeddig nem hajtottam fejet. Sok blogger, videoblogger, és egyéb online fórumon megjelenő kolléga vállalta, hogy megosztja olvasóival, nézőivel saját EDC szisztémáját (“minden nap magánál tartott tárgyak sora”). Nos ilyen nekem is van, csak alkalmazkodik a környezeti változókhoz. Nem mindegy hogy egy nyugat európai államban indul az ember motorozni, Magyarországon megy egyetemi előadásra, vagy egy mediterrán szigeten készül túrázni. Itt egy kép ami a változók figyelembevétele nélkül tartalmaz mindent, amit ha megkötések nélkül, szabadon cselekszem mindig magamnál tartok.

Karóra, kulcsok, napszemüveg, úti okmányok, iPhone, Walther P22, személyazonosító iratok, zseblámpa, övcsatos zsebkés, Fobus gyorstok a waltherhez,  egy erős vászon öv, és pénztárca készpénzzel, bankkártyákkal.

Városi tartózkodás, munka, vagy egyetemi elfoglaltság esetén ez kiegészül egy golyóstollal is, nyári szabadlevegős tevékenységek esetében pedig egy hat decis Laken alumínium kulaccsal, esetleg tűzgyújtó alkalmatossággal, extrémebb programokon kötszerekkel.

Számtalan EDC/CCW (állandó rejtett fegyverviselés) témakörrel foglalkozó bejegyzés, videó, és fénykép található a világhálón, amelyek az enyémtől nagyon eltérő életmódról/világnézetről árulkodnak, ezért is döntöttem úgy hogy beszállok az EDC vitába. Egyesek idealista pacifista módon mind a lőfegyver, mind bármilyen más támadáselhárító eszköz viselését elutasítják, míg más paranoid militaristák akár két pisztolyt (több póttárral),  taktikai késeket, de még vészjelző sípot is magukkal hurcolnak mindenhova. Noha azzal egyetértek, hogy a síp jól jöhet mondjuk egy friscoi földrengésben élve eltemetett embernek, én ezt a nagyon bölcs előrelátást még nem tudom magaménak. Badarságnak tartom továbbá hogy civilek akkora lövöldözésre készülnek hogy 20-30 éles lőszert hordanak a nadrágszíjukra csatolt póttárakban, ahogy azt is, ha valaki azt hiszi hogy minden képzés nélkül képes egy taktikai késsel megsebesíteni egy felkészült támadót. Ebből kiindulva én gondolni sem merek arra, hogy jogos védelmi helyzetben közelharcba bocsátkozzak, a kés nem azért van, maximum levélbontásra. Nem akarom megöletni magam. Viszont szintén nem értek egyet az “ááá Európában vagyunk, nem történik itt semmi” megközelítéssel sem. Mindannyian el tudjuk képzelni (ha nem ijedünk meg a gondolattól) hogy a bankot ahol éppen ügyintézünk kirabolja egy elkeseredett munkanélküli egy lopott pisztollyal, vagy egy elmebeteg fegyvert fog ránk az iskolában. Ha jól belegondolunk ismerhetünk is olyat akivel ez már megtörtént. Nos én ezek fényében alakítottam ki az EDC rendszerem. 7-8 töltény legyen elég az életben maradáshoz, tudjuk a pontos időt, legyünk képesek kommunikálni, fizetni, világítani a sötétben, igazolni magunkat, és mindig tartsuk magunknál a kényelmes és kellemes időtöltéshez nélkülözhetetlen alkalmi kiegészítőket. Naftalin Ernő tanácsait olvastátok, C everyday carry rendszeréről.