Május elseje

Hát megint nem írok túl gyakran, de ennek egy magyarázata van, semmi olyan nem történik velem, ami komoly közérdeklődésre tarthat számot. Szerdán alkalmasnak nyilvánított egy üzemorvos, akit én már alkalmatlannak nyilvánítottam volna, fél lábbal a sírban volt, de nem gond. No meg az alapos kivizsgálás amit eszközölt… Végtagok vizsgálata: képes voltam bemenni az ajtón. Vizsgálat menetének ismertetése: “Vetkőzzön le, háromezer forint lesz.” Vérnyomás mérés: ver a szívem. Udvarias érdeklődés hogylétem felől, készpénz átvétele. Látásvizsgálat: Kitaláltam az ajtón. Well done. Azóta G öcsémmel szigorúan titkos hadműveleten dolgoztunk, de rá kellett jönnünk hogy van az a szint ami alatt még két jól képzett nemzetközi ügynök sem képes manipulálni a polgárokat. Apropó hadművelet, mostanában nem nagyon lehet mifelénk aludni a Load Diffuser 2010 című HUN-US hadgyakorlat miatt, melyben magyar részről JAS–39 Gripen, MiG–29 Fulcrum vadászrepülőgépek, illetve különböző légvédelmi rakétaeszközök vesznek részt, míg nyolc F–16 típusú vadászrepülőgép az Egyesült Államok Ohio-i Nemzeti Gárda 178. Vadászrepülő Ezredét képviseli. Korábban, két évvel ezelőtt már sor került hasonló gyakorlatozásra. Akkor a Louisiana Nemzeti Gárda F–15 Eagle típusú gépei vettek részt a közös légi műveletekben. Minden esetben elviselhető, de meglepő hanghatás kíséretében szórakoztatnak minket hazáink hű fiai a égbolton. Kicsit emlékeztet általános iskolás élményeimre. Gyárvárosban álltunk tornaórán az udvaron mikoris 1999. március 24-én ENSZ felhatalmazásra a NATO megkezdte Szerbia bombázását. A légi hadjárat június 10-én ért véget, addig meg ugye mivel Taszár volt a legközelebbi szövetséges légitámaszpont, pont felettünk hordták a tűzijátékot. Éljen a megbonthatatlan amerikai-magyar barátság! Bár engem jelenleg az ex jugoszláv kapcsolatok és kultúra kötnek le, ugyanis M-ügynökkel lefixáltuk az időpontot, és minden mást. Jövő hónap hetedikén irány Hrvatska, és haza sem jövünk amíg csak el nem fogy a vagyonunk. Vagy amíg Fishing nem lesz on Orfű. Mostanában sokat hallgatom az Otvoreni Radiot, ami a Pécsen töltött utolsó éveimre emlékeztet, mert a régi lakásban mindig ezt hallgattam, és készültem a nyaralásra. Ráadásul ma este Boban Marković koncertre megyek, előtte pedig Lev barátommal találkozom Pécsen. Most pedig sürgős tanulni valóm támadt, mert szerdán lesz a szakvizsgám írásbeli modulja. Fingers crossed, ugyeeee? Ó és mindenképp megemlítem E új gyakorlati helyét, amihez az egész család gratulál.

Végül nesztek egy kis hangulat teremtő májusi proletarizmus: