Teker, tanul, túlél, vidám!

Ahogy ez a csatolt albumban is látható, a mai napon megrendeztük szokásos éves szúnyogetető összejövetelünket a kreszparkban. Ez nem sok szót kíván. Bejegyzésben is azért említem csupán, mert a képeken tandemen hátulról látható úr, a létesítmény vezetője, arra kért hogy írjak egy cikket a honlapjukra, és dobjam fel pár képpel. Igazából pontozó voltam, így nem sok időm és lehetőségem volt fotózni.

Előtte, szokásomhoz híven hajnali hajvágásnak vetettem alá magam, fél nyolcra már készen volt a Bundeswehr séró. A rendezvényt követő nagyi féle tarhonyás hús elfogyasztása után tapéta vásárlással folytattuk (+álmennyezet), mivel még mindig nem teljes a pécsi lakás pompája. Pár hónapja ugye elkészült a villanyszerelés, korszerűsítés, konyhabútor csere. Most az előszoba és a konyha falain a sor, de a nemrégiben átrendezett kisszoba csak a későbbiekben lesz áttapétázva. Addig még visszavan a fűtésszerelés, ami nagyi szívügye, mert máshol szeretné látni a radiátort. Igaza van.

Elgondolkodtam, hogy talán Anna nyomán bevezethetném a NAMÉ fogalmát. Mostanában – mióta meggyőződésből, ám szigorúan átmenetileg – szingli lettem, egyre többet foglalkoztat, hogy talán szembejön, vagy éppen elhalad mellettem a Nő Aki Megváltoztathatná az Életem. Tegnap Mírával sétáltunk a Hungárián, egy tökéletes szőke lány mögött. Természetes szőkének tűnt, és csodás alakja volt, megfelelő termete, és a mozdulataiban, abban ahogy a telefonjába beszélt.. mindenben amit láttam belőle azt szűrtem le, hogy haza akarom vinni, és szerelemittasan nézegetni az ágyban hetekig, hónapokig, évekig. Kár, hogy csak hátulról láttam. Lehet hogy valóban ittasan tudnám csak nézegetni… Mondjuk akkor megfordítom és nézem hátulról. Annyi baj legyen! Ma viszont a Tescoban találtam meg az igazit, sajnos Ő nem tudott  róla. Minden tekintetben az előző hölgyre emlékeztető tünemény állt az orrom előtt a tejpultnál, és nem látott, mert mögötte voltam. Épp végigmértem, konstatáltam hogy vidéki diák lehet, mert kifli és joghurt volt a kosarában, mikor megjelent a feltételezhető lakótársa, aki bár nem NAMÉ, de aranyos lány volt, és elrángatta a ruhák irányába. Engem is meglepett, hogy egy fél percig csak néztem utána, mikor már nem is láttam. Az arcát is megnéztem, puszilni való arc volt. Szomorúnak, vagy legalábbis nagyon fáradtnak látszott, ettől már ölelni való is volt, és igazán szerettem volna felvidítani, de a bús arckifejezése felvillantotta bennem az empátia szikráját, így nem kérdeztem meg tőle, hogy szereti-e a túrórudit. Pedig ott állt egy egész oszlopnyi csokis túrós édesség mellett, nem is értette volna félre. Okosnak képzeltem. Ezeket latolgattam abban a fél percben mikor nem láttam. Majd egyszer csak, (jobban mondva csak egyszer) egy sor végén újra láttam. Hozzám ért, ahogy elhaladt mellettem. A húspulthoz ment a barátnőjével, és szem elől vesztettem. Nem is baj, mert itt csak azt kérdezhettem volna hogy meghívhatom-e kolbászra, ami már biztos pofont jelent egy húsz éves idegen nőtől. Kínos.Talán jól jöttem ki a helyzetből, nem?

Végső soron jobban is kijöhettem volna, legalább vele jól kijöhettem volna. Azt hiszem ez a hajó is elment, és nem is olyan baj, mert most még egy hónapig tényleg nem illik. Senkivel. Semmit. Így egyéb férfias játékoknak szentelem magam – a szakma mellett persze, – és itt nem szabad semmi autoerotikus tartalmat beleképzelni a mondatomba. Vagyis szabad, csak nem kell. Sokkal inkább egy naaaagy gépet kell beleképzelni. Vagy inkább közepesebbecskét. A maga nemében a legnagyobbat. Egy MTD (made in USA) fűnyírót néztünk ki faterral ma, és holnap meg is vesszük. 175 ccm, 6 LE, Briggs & Straton motor, hátsó kerék hajtású önjáró, 75L fűgyűjtővel, és mulcsozó funkcióval. A lányok kedvéért megjegyzem, hogy piros. Azt hiszem szerelmes vagyok… Alig várom hogy elvigyem egy körre, bár drágább mint a legtöbb nő, de hát ha nőről van szó pénz nem számít. Főleg ha apám fizet.

Teljes album megtekintése

KIK 2010. baranyai döntő