Un attimo di pace

Van pár percem írni. Kész meglepetés. Vagy halálra unom magam mint a múlt héten, vagy pörgök mint a trágyaszóró, lásd tegnap. Reggel tízkor Pécsre indultam a Székesegyházba, ahova egy nemzetiségi kórustalálkozóra voltam meghívva. Ennek előtte természetesen német nyelvű szentmisét is kellett hallgatni, és kétszer szaladtam át a városon esőben, parkolójegyért. Végül délután egykor sikerült nagyinál megebédelni, és találkozni E nővéremmel. Bebuszoztunk a belvárosba, ahol elfogyasztottuk az általam már rendszeresített BK capuccinot, és belebotlottunk egy rakás népviseletes németbe, vadásznak öltözött lengyelbe, és csehek, szlovákok, svájciak, szlovének és még kitudja miféle nemzetek soxázfős sokaságába. Vadászkürtösök voltak, és versenyeztek vagyis “Jagdhornbläserwettbewerb”-en vettek részt. Meki villámlátogatás, sokat dumálás, anomáliák videós-fotós megörökítése után eredményhirdetésnek álcázott gálaesten vettünk részt ahol tesóm fesztiválos huhogós ujjongással nyugtázta a szigetvári fúvósok diszkózenei repertoárját. B-t alig háromszor látogattuk meg, egy alkalommal sikertelenül, mert sajnos el kellett rohannom az utolsó buszhoz ami hazahozott. Itt tusolás és vacsora után, ígéretemhez híven Lindzii Grétával kellett volna csevegnem, de megfeledkeztem az oldtimer találkozóról, és zenei fesztiválról amit kis falum rendezett, és valóban szánalmas rendezvény volt mint utólag kiderült. Hullafáradtan még beestem egy Elvis-imitátor fellépésének helyt adó sátorba fényképezőgépemmel, de egy kis dokumentációt követőn már haza is hajtottam. Ekkor még a rendőrök elől is bujkálhattam, hisz a rohanásban otthon hagytam az irataim. Forgalmi engedély és igazolványok nélkül, viszont fegyverrel csípőmön vezettem egy igazolatlan eredetű autót a vidéki éjszakában, és pont egy járőr mögött haladtam. Need for speeden edzett mozdulattal lehajtottam az első építkezési területre, és megvártam míg a “kollégák” eltávolodnak, és ellenőrzésbe kezdenek az út jobb szélén. Mérhetetlen megkönnyebbüléssel gördültem el balra, felszabadulván a nyomasztó gondolat súlya alól, hogy az uránvárosi rendőrörsön kell töltenem az éjszakát a nadrágszíjamtól és a cipőfűzőmtől megfosztva. Mikor végül ágyba dőltem like krumpliszsák, már csörgött is a telefonom hogy eljött a reggel, és jön Janka. Meg is érkezett időben, mert jó katona. Emlékeim szerint 17 év alatt egyszer sem késett el sehonnan. Orvosi gyakorlatokról és filmszinkronokról beszélgettünk, megvitattuk a japán, és sziú nyelvet érintő kutatásaink legújabb eredményeit, és nosztalgiáztunk a régi iskolai élményekre utalva gyakorta. A kolléganő ígért nekem egy kisebb akváriumot édesvízi élőhelyeket érintő stúdiumaimhoz, így tartozom neki egy látogatással felújított pécsi lakásába. Persze reggel mennem kell mindenképp Pécsre, mivel a múlt heti betegségem okán elhalasztottam minden munkám és találkozóm. Nem is sorolnám a létszámot, sokak társaságában kell még reszocializálódnom, és kreatív munkával kell némi pénzt megkeresnem. Holnap Pc tuning megrendelésre, és még sem a gép, sem a cserealkatrészek nincsenek nálam, és a felépítésükről sincs fogalmam. Szurkoljatok, mert határidős, és emeltszintű meló lesz ;)