Barneytalanítás

Drága barátaim, ismerőseim! Ti, akik mellettem ültetek az egyetemi padokban, a középiskolában. Akikkel együtt nőttem fel, akikkel az elmúlt években elválaszthatatlanok voltunk, akikkel egy a vérünk, vagy a nevünk. Akikkel együtt sportoltam, utaztam, vagy dolgoztam, akik számítógépet vettek tőlem, vagy akikkel szirénázva száguldoztunk az utakon! Akiket szerettem, vagy szerettek, akikkel szeretkeztem, akik tudják hol lakom! Ti mind, akik ismertek, köszönöm, hogy megismertetek, vagy hogy legalább megalapoztátok a véleményeteket rólam.

Vannak akik nem. Hónapok múltán kellett szembesülnöm a ténnyel, hogy hírtelen jött hírnevem a legkisebb befektetés nélkül is fenntartja önmagát. Márpedig akit megelőz a híre, azt szájára veszi a nép. Nem tagadom élveztem, míg annyiból állt az egész, hogy tinilányok jöttek hozzám telefonokkal, hogy szabad-e egy képre. Ezen képek jövőjébe nem gondoltam bele, jól esett, hogy velem szeretnének mutatkozni, így rendre igent mondtam. Zolit sem küldtem el melegebb éghajlatra mikor az öltözz ki napon beígérte a fotózást az egybegyűlteknek, miért tettem volna? Nem én akartam, de hagytam. Ti nem akartok néha celebek lenni? Nekem megadatott, de nem maradok tovább vak. Sajnos felnyílt a szemem, rányílt a valóságra. Ezek a képek nem csak az általam kontrolált, előttem vállalt keretek közt jelentek meg. Megjelölnek néha 13-14 éves kislányok Facebookon meg IWIW-en, és mikor megnézem a képeiket, velem közös képet is találok. 15-20 kommenttel, amik finoman szólva is ellenségesek velem. Persze akik ellenségeskednek velem, azoknak fogalmuk sincs róla hogy ki vagyok. Általában nálam 10 évvel fiatalabb kölykök, akik a körülöttem zsongó tinipuncikat féltik a karakteremtől. Van aki pink pólóban, tizenöt évesen az öltönyöm fikázza, van aki kikéri magának, hogy “Barneynak adom ki magam”, és láthatólag nem tudnak semmit, azon kívül hogy hogyan játsszanak a fejletlen kis pöcsükkel. Képzett - de nem végzett - médiatudósként tisztában vagyok vele, hogy mindenhol vannak “haterek”. Ha valakit vagy valamit (pl youtube videót) ezrek szeretnek, akkor is lesz tíz-húsz paraszt, aki attól érzi magát jobban, hogy bekattintja hogy “nem tetszik”. Nos, itt jön a képbe a személyes gyengeségem. Felismertem, hogy én erre alkalmatlan vagyok, még az underground bulvárt sem tudom helyén kezelni. Túl sokat adok mások véleményére, és inkább kiöntöm a gyereket is a fürdővízzel együtt. Rám senki ne mondja hogy nem tetszik, engem senki ne utáljon, aki nem tudja a nevem, és aki nem beszélgetett velem egy kávé mellett, nem utazott velem idegen országba, vagy nem mászott meg velem egy hegyet. Sajnos nem tudom azt mondani hogy “idegen, gondoljon amit akar”. Ezt lehet alkalmazni egy hétköznapi szituációban, hisz mind ítélünk, és igyekszünk jó benyomást tenni másokra. Viszont mikor bemegyek a mekibe és három csoport diák ismer fel egymás után, mikor felszállok a buszra és megbámulnak, mikor megszólítanak a pénztárnál a sorban, nem tudhatom, hogy ezek az emberek akik engem ismerni vélnek, mégis mit gondolnak rólam. Hogy képzeletbeli szívecskékkel a fejük felett rajonganak értem, és legszívesebben az ágyamba vetnék magukat, vagy éppen műmájer bájgúnárnak tartanak és irigységből vagy őszinte utálatból megvetnek? … Az igazából nem is számít. Nem számít, mivel egyikért sem dolgoztam meg, egyik sem én vagyok. És ezt ideje volt kinyilatkoztatnom, és ideje mindenkinek tudomásul vennie.

Ha érdekel ki vagyok, írj egy levelet. Ha fiú vagy haverkodhatunk. Ha lány vagy, tudni fogod ha van esélyed nálam, és boldog leszek ha én is kapok egy esélyt. Az én haverom lehetsz, vagy az én barátnőm, szeretőm, feleségem, távoli simerősöm. Gál Krisztián vagyok, C. Pécsről. Félig német, militarista, személy- és vagyonőr. Egyébként meg egy női magazin újságírója, és egyetemista. Ellentmondásos, összetett személyiség. Világlátott figura, szeret utazni, tanulni, főleg nyelveket. Precíz, pontos, igényes ember, még ha ezen tulajdonságok mostanában ki is mentek a divatból. Sok mindent hordhatnának össze rólam a barátaim, elmondanák hogy nagy a pofám, és felvágós vagyok, tudálékos. Nem baj, igazuk van. Ők tudják. Nagyon jól tudják továbbá, hogy egy valaki egész biztos nem vagyok: Barney Stinson. Így mától: Nem, nem szabad egy fotóra és ha nem beszélgettünk soha és nem akarsz tőlem semmit, törölj le a francba! Ha nem töltötted be a 18-at akármilyen csini kislány légy: nincs szex. És fiúk: ha valaki még egyszer megbámul, én esküszöm, hogy elvágom a torkát ott helyben. Capisci?