MacsCurling

Haza vagyok. Még mindig jobb mintha haladás lennék, vagy csak az állam mint Orbán Viktor. Az elmúlt napokat Pécsen töltöttem, sporttal, várakozással, szórakozással. Tegnap előtt uszodáltam magamat, mert gondoltam vicces lenne, ha egy nem létező szóból visszaható igét csinálnék. Kész is. Tegnap E és K záróvizsgáján voltam, lélektartó főreferensként –amin mindketten jó rendű oklevelet szereztek-, de egy kicsit változott a program, ezért terv szerinti érkezésemmel már csak a vigyorgásukra kaptam jegyet. Apropó jegy. Voltunk este moziban, többszörös ellenőrzés után, ketten is jegyet foglaltunk a 21:30-as Tron Legacy 3D előadásra a pécsi Cinemacityben. A helyszínen a nagyon gay arcú jegypénztáros srác közli velünk (20:30-kor) hogy 22:30-kor vetítik a filmet. Nem para. Kajáltunk, jött Cefi, meghívtuk szilveszterni, elfogadta a meghívásunkat. Fárasztottuk egymást intenzíven, képtelenségekkel minden mennyiségben. A film bár nem szólt semmiről inspiratív volt. Mire inspirált? “Hát hogy csináljak dolgokat! Valamit!” B hazadobott minket E fiatjával, ami talján származásához képest egész jól viselte a telet. –7 fokban is elindult. Ma már csak –6 volt mikor az éjjel leesett legalább 20 centis hóban hazabuszoztam Orfűre. Itt a hegyekben több is. Míg nem voltam itthon, folyamatosan értesültem a húgom-macska-anyám érdekháromszög csatáiról, de itthon megleshettem a muterék által kifejlesztett vadonatúj sportágat, amit természetére való tekintettel – a labdarúgás mintájára – macskarúgásnak akartam nevezni. Viszont ez brutálisan hangzik. Kell hozzá egy cica, ami a húszezer forintos függönyre mászik éppen. Anyám aki a földre dobja, és az újabb felkapaszkodást megelőzendő eltolja a lábával. A macs a csúszós kövön a konyha felé veszi az irányt, ahonnan fater ösztönből levéve a gólpasszt, jobbal egyenesen a ruhaszárító alá küldi a megilletődött szőrcsomót. Mikor ezt végignéztem minden elkerekedett a kocka fejemen, ez pedig állítólag nagyon vicces látvány volt, mert úgy kiröhögtek, mintha én lennék a hülye.. Hümm. Inkább lementem az istállóba és téliesítettem a paripám. Kikaptam belőle az akkut, letakarítottam róla a sarat, deszkát raktam alá, letakargattam. Várjuk a tavaszt. Most már nagyon. Kétkerekű elvonásban szenvedek, pedig alig egy hete kezdődött a tél.  Most meg éljen a karácsony, de annál is inkább a szilveszter :)