Szürrealisztán 3.0

Most éppen a fából van elegem amivel tüzelnem kéne a kandallóban. Hát az éghető fa akkora luxus? Persze ha a fatároló (garázs) víz alatt áll a kemény tél - akarom mondani az undorító esős mediterrán december miatt - akkor igenis luxus. Így meg nincs az embernek egy perc nyugta, se áfás számla. Rohangálok a tűzhöz meg vissza, és NEM ÉG. Csak a füst dől belőle, és lazán beteszem a kezem a kályhába olyan hideg.. néha felpislákol egy kék láng mint a gázkazánban, és kész. Levegőt már nem kapni a házban. Mit lehet még tenni? Hatszáz fokon izzik, berakok két kugli fát, megnyitok minden levegőt, és öt perc múlva kissé megpörkölődve leesnek rám a fák a hideg tűztérben. Fuck!

Persze ez kit érdekel, mikor tegnap az év eddigi legdurvább szerencsétlenségi szériájába kerültem. Úgy kezdődött, hogy elhatároztam, hogy asszonnyal vagy nélküle, de lemegyek úszni. Bogi csatlakozott online a kezdeményezésemhez, és mondta hogy ott fog várni. Blair meg a Csontváry utcai megállóban várt rám, hogy odaadjam neki a nálam hagyott cuccait. Erre azért volt szükség mert szakítottunk, arra meg a kettő pont nullás szürrealisztán miatt volt szükség, amiről hallgatok az ő és a saját érdekemben. Kellemetlen téma az biztos, és régóta hordtuk a nyomait. Túl mélynek bizonyultak hogy átlépjek rajtuk. Tudta. Befejeztük. Fájt neki.

Itt jött működésbe az isteni igazságszolgáltatás. Csenivel elcsevegtük az időt, így kissé sietve toronyiránt haladtam ki a pécsi lakásból egyenesen a fogorvos mellett a buszmegálló felé. Vizes volt a fű, kipörgött a lábam mint egy rajzfilmfigurának, de tapadás nulla. A sporttáskát elhajítottam bele a legközelebbi pocsolyába, én pedig egy kicsivel távolabbi sáros foltra helyeztem a térfelem. Ne hordjatok márkás cuccokat gyerekek.. Ha nem Fila táskát dobok a sárba, és nem az iPhone-omra esek a Levi’s farmeremben kevésbé kerülgetett volna a guta. Max a bőrkabátot féltettem volna, de az sem kötelező ugye. Még jó hogy az ősöregapámtól örökölt bőrkesztyű a táskában volt, és nem a sáros mancsomon amiben egy bauxit bánya heti meddőtermését találtam. Persze rajtam, az órám alatt, a telefonomon, a táskámon, és a cipőmön egy kisebb golfpálya minden füve megtalálható volt. Fel is rohantam a lakásba, hogy megkezdjem a kármentést. Nagyi közbenjárásával az egész fürdőszobát összekoszoltam mire magam és a felszerelésem megtisztítottam. Ekkor nekiálltam megszárítani a vizes nadrágom (elta hajszárító rules), és közben hívtam az exem a még nálam hagyott telefonján, hogy kések ne várjon. Megbeszéltünk fél óra késést, de amint leraktam, a hajszárító megadta magát és mint ma kiderült, a hiba a konnektorban volt. Mikor már annyira nem voltam koszos mint egy koldus hajléktalan, csak mint egy random cigány a hősök terei gettóból, akkor nedves combú farmerben vártam tovább az egyest, ami tízből nyolc percet késett. Nem para, gondoltam ennél rosszabb már nem lehet. Felszálltam, megálltam valami teljesen természetellenes pózban, és vártam az érkezést, mikor bele kell néznem abba a cuki cica szemébe és felkészültem könnyekre meg mindenre ami jöhet. (Szerencsére a krav-magát nem ismerte.) Nem merülhettem nagyon a gondolataimba, ismeretlen húszas szám hív telefonon. “Szia, Bogi vagyok, ne gyere az uszodába, rendezvény miatt lezárták!” Megköszöntem, leraktam, beleharaptam a kapaszkodó vascsőbe, és felhívtam a saját készülékemről Blairt. Nem volt gyanús, hogy míg kicsörgött hallottam a csengőhangját és nem vette fel, annyira el voltam foglalva azzal, hogy ha felveszi érthetően szólítsam fel rá hogy szálljon fel az egyesre. Körjárat lévén így még nem vesztettem annyit mintha leszálltam volna és megvárom a következőt az éjszakában. Nem is vesztettem, csak a maradék méltóságom, mert ott állt mögöttem, és azonnal helyet is foglaltunk, hogy mindenki szeme láttára és füle hallatára adjam oda a meglepően nagy és ciklámen szatyrát ami az én táskámba alig fért be. Előhúztam mint nyulat a kalapból, azon kívül hogy mi lesz velem nélküle, nem mondott sokat, ha meg én mondtam valamit arra csak azt mondta hogy please. Életem leghosszabb körjárata volt, és még mindig nem értem kristály tisztán, hogy hogy a francba került arra a buszra, és ott.. Plázánál szállt fel, azt mondta. Mindegy. A szétesés teljes volt. A lépcsőházban még szembetalálkoztam a rohanásban elhagyott cetlimmel, amin az állt hogy “papucs”. Összeszedtem, mert ez nagyon fontos kis tárgy, minden gyakorlott utazó tudja, de az úszók is általában, ha akkora sügérek mint én. Persze ekkora sügérek nincsenek még, akik nem jegyzik meg a két hete az uszoda ajtaján lógó hirdetményt, és nem nézik meg alaposan a honlapot sem… Egyébként meg megpróbálhatnák időrendbe tenni a hirdetményeket, mert ezt tuti h más sem tudja követni. Kettőspont té!

Ééééés ma megjött az Arena Zoom II Active úszószemüvegem, és a családnak szánt karácsonyi ajándékom amiről nem mondom meg persze hogy mi az, csak hogy egy nagy doboz. Kibontottam, és meggyőződtem róla hogy meglepődnek, de örülni fognak neki, Sokkal igényesebb mint gondoltam. Csak ne ilyen irgalmatlanul randán csomagoltam vna be. A legcsúfabb karácsonyi csomag ever.