Garnéla

Reggel nagy viharra ébredtem, nagyon nagyra. Ritka itt az efféle szupercella jelenség. Most takarítanék, de a portörlés után billentyűzetnél ragadtam mert fater is taking a nap. Új billentyűzetet, vagyis a kedvenc Creative wireless keyboardom, mert a legalább iskolaérett korú genius flat gombjai sorban nekiálltak megadni magukat. Ha minden a terv szerint halad, ma beköltözik (1?) pár garnéla az akváriumba. Valahogy a balatoni nyaralás tekintetében is konszenzusra vergődtünk, de a rossz előérzeteim ettől még megvannak. Most már az időjárás is változik, mondhatnánk azt is hogy ennek a hétnek befellegzett, és nem tudni, hogy a jövő héten mire számíthatunk. Addig még szombaton lesz egy családi összejövetel nálunk, sok menschen, és holnap még felvételi ponthatárokat is hirdetnek. Félnivalóm nincs, a kiegészítés gyanánt megjelölt (fsz) képzéseken szinte kizárt hogy 400-nál több pontra legyen szükség. Ha szerencsém van még lehet hogy ezt az állam fizeti, és közben az elmaradásaimra is koncentrálhatok. Augusztusban pedig a tervek szerint irány Tirol, annak is a fővárosa és környéke, Innsbruck. Hegyek. Milka. Német határ. Messze a magyaroktól. Fellélegzés. Aligvárós. Addig még fel kéne adnom D-nek pár könyvet amit kiolvastam, és a J-től kapott (Zsuzsanéni által árult) búvárkönyvre is kéne fordítanom némi figyelmet. Úgy lefoglal az abszolút semmi – vagy inkább az irrealitásba zárt agónia hullámai - hogy kb semmit sem csinálok mióta elhagytam a szigetet. Meg Budapestet… Az még kaland volt.  De tényleg, mit? Néha megjelenek. E-nél voltunk A-T-G-B és egy csomó idegen lány egyik este, és nagyon jól éreztük magunkat. Pont olyan jól mint mikor Dorisszal rájövünk hogy a kapcsolatoknak, meg a szerelemnek semmi értelme, csakúgy mint a magánynak. Várom a távoli jövőt már megint, pedig igazából csodás a jelen. Pull yourself together, son!