Mozgalmas

Sok minden van mögöttünk az elmúlt napokban. A készülődő világválság, London és sok más brit város lángokban. Kinek van kedve az instabilitás ingoványában terjengőseket írni? Hát persze, annak akit mindez megérint, és nem elvonulással “az utolsó előtti percek” kihasználásával igyekszik tölteni az időt. Az alig egy hónappal ez előtti szakítás is megviselt picit, Vad fruttik: “a testem virul, a lelkem kicsit halott”. Tonnányi dolgot kellett újraértékelnem, elsősorban önamgam. Megint megtanultam mit keresek egy kapcsolatban és miért, szembenéztem a ténnyel, hogy ez valóban nem normális, megbirkóztam mások fájdalmával, úgy hogy időm nem sok volt. A gondolatok épp csak utolértek az elmúlt hónapokban ha mondjuk leültem a vonaton, vagy egyedül maradtam éjszaka. Nappal menekültem előlük, nem sokszor találtak meg. A képeket láthattátok, lementem a Balatonra A-hoz és barátaihoz, majd fogadtam A-t minálunk pár napra. A képek magukért beszélnek. Mindent megtettem, hogy az összes időnket a legjobban kihasználjuk, A minél többet lásson a városból és Orfűből, látszólag sikerrel. Így ne vessétek a szememre kérlek, hogy a blogom épp csak lélegeztetőgépen tartom, néha megetetem pár képpel hogy éhen ne haljon. Mikor már épp némi szellemi táplálékot készítenék nagy műgonddal mint japán anyuka egy bentō-t, akkor még egy fegyveres rablás is az utamba áll. Nem mondom hogy nem volt jó újra az őrsön, ezúttal Szigetváron. Jó volt a rendőrség szag.. a szerepcsere nem tetszett. A helyszínelés, a zaklatott tanúk akikre fegyvert fogtak, az éjszakázás, a főnyomozó bunkó stílusa, a rossz kávé és a várakozás pont olyan hangulatot idéztek mint a cliché amerikai akciófilmek, amikben az egyik hatóság vár arra hogy a másik befejezze a munkáját. Ez esetben a civil biztonsági szolgálat várta, hogy a rendőrség végezzen a kihallgatással, és fuvarozta a védelmére bízott szerencsétlen boltvezetőt aki pár órával előtt azt hitte hogy meg fog halni. Még jó hogy mondták neki, hogy nem lövik le. Nem hitte el, pedig igazuk volt :) Ennek a csodásan váratlan fordulatnak a másnapján tapintható feszültség volt itthon. Rengeteg variálás, ordibálás, sírás-rívás után húgom úgy döntött, hogy minden racionalitással szembe haladva, a családnak tett ígéretét megmásítva, a megbeszélt közös autós utazás költségének kétszereséért vonattal, egy nappal előbb Ausztriába utazik, Innsbruckba. Volt egy kis agónia, megviselt hogy az utolsó menekülési útvonalam elvágták és megállva majd utolér minden ami elől futok, így inkább elmentem itthonról, és a plázában töltöttem az időt Dorisszal és Adrienn barátnőjével. Nagyon hamar visszaráztak a helyes kerékvágásba, mire hazajöttem már nyugodt és felszabadult voltam. Mivel az utazás gondolata mindannyiunkat bántott még, elkezdtük nézegetni a térképet, hogy hol töltsük a megspórolt napokat és hol költsük a megspórolt pénzt. Egy véletlen folytán szúrtam ki az ausztriai Salzburg szomszédságában fekvő Berchtesgadent a bajor Alpokban. Szégyen vagy sem, ekkor még nem ugrott be hogy Adolf Hitler nyaralója és egyben a kormányzás szempontjából legjelentősebb irodája is a településen áll, de hamar rájöttem. Az “áll” pedig egy igen indokolt kifejezés erre az Albert Sperr tervezte házikóra, mert a néhai Harmadik Birodalom legimpozánsabb sziklaormáról néz le az Königseere. Hamar belelkesültünk, és pár óra múlva neki is vágunk az útnak Szlovénián és Ausztrián át. Updatek várhatók a kalandról, szállásról, lesz fotó és videodokumentáció is ha minden a tervek szerint alakul. Az meg konkrétan szégyen hogy csak itt lábjegyzetben említem hogy az új egyetemi félév és a mobilitás jegyében vettem egy HP netbookot. Nagyon szép gép, ráadásul minden paraméterében ráduplázott a nagy laptopom tudására, kivéve a proc. órajelet, mert az közel azonos. Remélem ezt még nagyon sokáig nem kell forrasztgatnom, a méretével pedig maximálisan elégedett vagyok. Aki arra a célra amire én használom (egyetemi jegyzetek készítése, újságírás, bolgolás, netezés, képfeltöltés) ennél nagyobb gépet hord magával az egyszerűen hibát követ el és megnehezíti a saját életét. Erre már akkor rájöttem mikor Andi Samsung netbookján 6 órán át néztünk filmet egyetlen feltöltéssel, vagy amikor horvátban a legkisebb táskámból kapkodtam elő a parkban wifit keresve F nem egész egy kilós MSI masináját. Tekintve hogy az ár DVD újraíróval együtt is csak fele annyi volt mint amennyiért a G által ajánlott egyébként minden tekintetben kielégítő Asus laptopot megvehettem volna, úgy döntöttem hogy ez a kicsi fekete 2 centi vastag “luxuscikk” lesz az új személyi számítógépem, természetesen kiegészülve a folyamatos fejlesztés alatt álló asztali gamer konfigurációmmal. Majd kaptok róla képet, meg minden másról amit látni fogok a következő bejegyzésemig. Just wait for it. A suit up day is készül, a szabása pedig nagy lesz ezúttal ;)