2009. február 11., szerda

It was legen...wait for it...dary

Azt hiszem épp itt az ideje, hogy kivegyem én is a részem a mesélésből. Stílusosan (és fölöttébb kreatívan) én is a legelején kezdem. Számomra ez a vizsgaidőszak szenvedéseivel kezdődött, ugyanis az öcséim januárra letudták minden vizsgájukat, nekem pedig még 6 visszavolt a nyolcból, ezért napi rendszerességgel kellett visszautasítanom csábítóbbnál csábítóbb ajánlataikat.  Majd szép lassan (inkább lassan, mint szépen) elérkezett az utolsó vizsgám, (átmentem mindenből) ami után átadhattam magam az élvezeteknek. Nem egészen terv szerint alakult  ez az ominózus két hét, de a körülményekhez képest, azt kell mondanom, hogy a legjobbat hoztuk ki belőle, és ezért mélységesen hálás vagyok két kedvenc öcsémnek és minden nevén nevezett ill. nevén nem nevezett érintettnek. 


Az első hét a Kaméleon c. magyar film megtekintésével kezdődött, aminek értékén számomra csak dobott tesóim szenvedő arca a „Kulka-szál” alakulásánál. XD Én, velük ellentétben nem vagyok homofób (bárki, bármit is mondd) és nagyon tetszett, hogy nem egy átlagos filmet néztünk, aminek a végét az első 5 perc alapján ki lehet találni. (Persze az se maradhatott ki, de arról majd a második hétnél ejtek szót.) Most, hogy megnéztem a naptáram, át is térhetünk keddre, amikor Krisszel elmentünk Gergőnek szülinapi ajándékot venni. Megkésve, de annál nagyobb szeretettel adtuk át neki a 3 szivart 20. születésnapja alkalmából, miután meghívattuk magunkat hozzájuk. :D ( selfnote: pálinkás barackos tea rulz!) Az első két este a Gödörben végződött, mivel hosszas keresgélés után beláttuk, hogy ez az egyetlen éjfél után is nyitva tartó (III. kategóriás ) vendéglátó egység. A szerdánk 12 órás HIMYM maratonnal telt Krisz nagyijáéknál. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak nekik, amiért átengedték nekünk hajlékukat. Részemről a csütörtök bosszankodással, a péntek pedig SKatya búcsúbulijával telt, ahol egy váratlan felfedezéssel, sok kedves és nagyon jófej ismerőssel és egy fájdalmas tapasztalattal lettem gazdagabb……..a hétvégét inkább hagyjuk, azt elég volt egyszer átélni.


A második hetünk nagy részét Paulusban töltöttük (III. kategória), ahol már megvan a szokásos rendelésem is: Csokoládémámor. :P A társaság összetétele naponta változott. Először Anna csatlakozott kis társaságunkhoz, akiben megtaláltuk a társaságunkat tökéletesen kiegészítő negyedik kereket. Én kaptam magam mellég még egy lányt (SEMMI leszbikus töltetet nem kell beleképzelni a megjegyzésbe XD), Gergő pedig már nem egyedül képviseli a racionális hozzáállást egy „normális” párkapcsolathoz. Pénteken pedig „kislányAndi” tűrőképességét teszteltük szimplán azzal, hogy magunkat adtuk. Bár szerintem kiérdemelte azzal, hogy nem találta meg a kocsit, ami ugyanott parkolt amikor visszajött, mint amikor kiszállt belőle..no offence.. meg amúgysem ítélkezünk. ;) A két nap között volt egy csütörtök is, amit azt hiszem, szerénység nélkül állíthatom, hogy én tettem a legemlékezetesebbé a Have you met-es akciómmal (két VBK és öcséim megjegyzése hatására). Bár célomat illetően kudarccal végződött, én büszke vagyok a teljesítményemre, és itt és most megfogadom, hogy nem adom fel! XD Szeretném megemlíteni, hogy ezen az estén megosztotta velünk becses társaságát Rita, Viki, Lajos és Zazi is. (És befutott még pár ismerős is saját indíttatásból.) Mielőtt befejezném a mesélést, említést teszek az Igenemberről is (Jim Carrey), akinek szerény véleményem szerint jót tesz, hogy öregszik, mert kevésbé volt ripacs, mint szokott. A film mondanivalóját mind a négyen (+Rita) magunkévá tettünk, ékes példa erre, hogy Greg meg Krisz betette a lábát Toxicba. XD A hét a szombattal és egy újabb Annás-Paulusos estével ért véget. Ezúttal mesélt is a future pszichoanalitikus így máris aktív részének érezzük How I Met-es csapatunknak. A többi estével ellentétben, szombaton a hajnalig tartó beszélgetés öcséimmel, Gergőék autójában, Krisztián nagyijának háza előtt.


Valószínűleg én is kihagytam egy-két részletet, de hát én se emlékezhetek mindenre (akármit is állítanak egyesek :P). Köszönöm ismételten a részvételt mindenkinek( akár nevén neveztem, akár nem), aki hozzájárult a jó kedvemhez, és ahhoz „hogy kevésbé érezzem magam magányosnak”. Sikerült!  Remélem még sok ilyen hetet töltünk együtt, mert a barátságotok erőt adott és újra úgy érzem, hogy önmagam vagyok. Szeretlek Titeket! (Mindenki tisztában van a rá vonatkozó intenzitással XD)

 

Kulcsár “Keri” Enikő Csilla “Bredsó”                         (not a lesbian)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Hagyj üzenetet :)

Click!

Innen olvassák:

free counters