In memoriam…

No, nem kell megijedni, ez nem egy nekrológ lesz egy, a közelmúltban elhunyt emberről. Ez egy megemlékezés lesz „életünk legjobb hetéről”. Igen, kérem szépen, Chrissel és Enikővel eldöntöttük úgy cirka két hete, hogy nagyon is jól fogunk szórakozni a szorgalmi időszakig hátralévő kevéske időben. De ne rohanjunk ennyire előre…

A nevem Gergő, és én vagyok az a bizonyos ember, akit ezen blog írója előszeretettel emleget úgy, mint „Greg”. Akik rendszeres olvasói ennek az internetes naplónak, azok bizonyára rájöttek, hogy én vagyok Krisztián fogadott öccse. Akik nem jöttek rá…nos…tessék sűrűbben olvasni barátom írásait:D

Szóval az elmúlt két hetünk igen jóra sikerült. Kezdjük rögtön az elején…

Még a két hét kezdete előtt Krisztián és én meguntuk, hogy a vizsgaidőszakban nem lehet kimozdulni, ezért azt a fogadalmat tettük, hogy attól a naptól fogva egy szombat estét sem töltünk otthon, unatkozva, tévézve. Hát ennek az elhatározásnak örültünk is, mint majom annak a bizonyos testrészének, csak ugye már a fent említett probléma miatt (vizsgaidősuck) nem volt kivel menni az egyébként kihalt pécsi éjszakába. Elkezdődött a lázas keresgélés nem elfoglalt emberek után, de nem találtunk olyat. Aztán, mint derült égből a villámcsapás jött Enikő, és közölte velünk, hogy egy Kata nevű, általam nem ismert, de testvéreim által szimpatikusnak titulált lány, és barátja meghívtak minket, hogy tartsunk velük a Rák Café nevezetű, egyáltalán nem café, inkább szórakozóhely (lásd: diszkó) stílusú helyre. Nekem voltak ugyan fenntartásaim ezzel kapcsolatban, mert nem vagyok az a nagy „diszkópatkány”, de rábeszéltek, hogy jó lesz, menjek csak, meg ugye a fogadalom is kötelez. Már nagyon tervezgettük az estét, amikor Krisztiánnal hirtelen rábeszéltük egymást, hogy ne menjünk… így is lett. Kicsit el voltunk keseredve, hogy már az első akadálynál feladtuk pár nappal korábban oly lelkesen tett fogadalmunkat, de beletörődtünk. Aztán jött az ötlet: Enikő kedden megy Szegedre, hétfőn véget ér a vizsgaidőszak, menjünk hétfőn este valahova, egy barátos estre, ha már a szombat nem jött össze. És láss csodát: egy napból egy egész hét lett, abból meg rögtön kettő, ha már lendületbe jöttünk. Bevallom őszintén, nem emlékszem minden részletre, ami az első héten történt, annyira sűrű volt. Amire biztos emlékszem, hogy voltunk egyik este moziban (Kaméleon c. filmet néztük, ami nem is lett volna rossz, csak egy történeti szál idegesített, de az nagyon), hogy sokat ettünk mekikben, sokat beszélgettünk, és úgy általában jól éreztük magunkat. Aztán jött a hétvége, akkor én elmentem a legjobb barátom szalagavatójára, Dombóvárra (ez nem sikerült túl jól, különböző okok miatt), és én már azon voltam, hogy unatkozni fogok, mert nem volt semmi tervem a következő hétre. De ekkor hívtak Enikőék, hogy mi lenne, ha a következő hetet is együtt töltenénk (főleg Enikő miatt, akinek támogatás kellett egy szakítás miatt). Így is lett, és ez a hét jobbra sikerült, mint az előző. Ezen a héten is volt sok meki, volt mozi (Jim Carrey bohóckodását néztük), még több beszélgetés, és annál is drágább kaják. Amiben ez eltért az előző együtt töltött héttől, az az, hogy sok aranyos/művelt/részeg emberrel találkoztunk. Kezdjük a sort Annával, aki szerintem belőlünk hármunkból fogja írni a doktoriját:D Merthogy ő másodéves a PTE pszichológia szakán, és ahogy az lenni szokott, mi hárman töménytelen sok baromságot hordtunk össze, ő pedig csak ült és kérdezett, mint egy vérbeli profi(mert az is:D). Először megijedtünk, hogy untattuk, és túl sok hülyeséggel traktáltuk, de aztán kiderült, a félelmünk alaptalan volt, sikerült új barátot szereznünk. Következő nap jött Andi, a Babits gimi növendéke, aki egy konkrét ok miatt jött velünk, de sajnos… hát hogy is fogalmazzak szépen… megbukott a vizsgán. Ezután jött egy jó kis este a toxic clubban tele minden jóval: voltak részeg lányok, kanos PTE-sek, agresszív jegyesek és még agresszívebb részegek… Ez az este pár jól eltalált sajtuburgerrel, és egy annál is jobban ellopott téglával végződött, melyet Chris lopott el és hurcolt végig a fél városon. A péntek és a szombat nyugisabban telt, bár szombaton majdnem bementünk a „Colorba”, de hál’ Istennek ez elmaradt. Oda is csak egy konkrét indok miatt mentünk volna… :D Hazafuvaroztam Christ, majd húgom egyik osztálytársát (sajnos nem azt, akit akartam volna), és hazatértem én is.

Most itt ülök Fehérváron a koleszszobában, és azon kesergek, hogy miért nem lett a kettő hétből három, abból négy, és így tovább…

Orbán "Greg" Gergő                        (aki nem tálib)