Kedves olvasó! A következő bejegyzést kérlek úgy értékeld, mint drága nagyanyám önéletrajzi ihletésű bejegyzését, és ne azonosítsd a blog, vagy tulajdonosa vallási nézeteivel. Ez egy rövidke kitérő a teológia témáktól általában elzárkózó naplómban, és nem fedi általános antiklerikális nézeteim. Köszönettel, a szerk.
Azt üzentétek, hogy szívesen olvassátok az előzményeket - köszönöm a bíztatást! Amikor ilyen mosolygó 12 éves voltam Istenről titokban hallottam nagymamámtól ő tanított meg a 2 alap imádságra. (Miatyánk és Hiszekegy) - nagyon szerettem őt, a szelídségét - én azonban gyűjtöttem a vasat és a fémet, elhittem, hogy azzal is a békét védem ... édesanyám református hitű, de fujhattam, mert 5 és fél éves koromban elköltözött... nevelésem apámra (aki aztán ateista volt a javából) és apai nagyszüleimre maradt... és minden irányú próbálkozásaim, kereséseim után már unokám akkorára cseperedett (2.kép) amikor megtaláltam akit tudattalanul kerestem, Ő meg várt, várt, türelmesen - Istent. Amikor márunta a
várakozást olyan dolgokat engedett meg az életemben, hogy azok álmomban se jöjjenek elő - de elküldte hozzá a segítséget is, akit már végre észre is vettem és elfogadtam. Most kb így nézek ki, és ami közben eltelt az Istenben való növekedésben telt el.
Ezeket az élményeket nem adnám ma már oda azért, hogy küzdelem nélkül bele szülessek egy hívő családba. (Tudom, az sem küzdelem mentes, mert a hitért mindenkinek meg kell harcolni, naponta megtérni... de így sokkal izgalmasabb volt...) Piliscsaba pont az a bizonyos pont az i.re.
2007 októberében végre nyugdíjba mehettem - és amennyire vártam, annyira nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.
Katolikusnak kereszteltek,( egy napig voltam hittanos 1956. október végén), - nekem mindent magamnak kellett megtanulnom! könyvekből (Pécsett jártam úgy, hogy elküldött a pap! ...) - megtérésemhez mégis csak pótolhatatlan segítséget a karizmatikus katolikusoktól kaptam - adott volt a katolikus egyház! De: kisebb közösségben nem volt helyem, 8 éves unokámat nem keresztelték meg (ez külön történet)... Mintha én nem kellenék nekik! Kapcsolatunk az evangélikusokkal Bianka, az unokám maga választotta óvodai dadusnéni keresztmamája, Erzsike révén kezdődött...nincsenek véletlenek!!! (Tudtam, hogy kik ők, Luther... mert keresési évtizedeimben összeolvastam mindent, amit elértem a vallások témájában.) Keresztelő, hittanórákra kísérés, konfirmáció, Isten hívását meghalló lányom Ildikó is kérte a keresztséget, konfirmálást felnőttként (keresztelője Pogányban, baráti kapcsolatunk Hargita lelkésznővel is megér egy külön misét!) 2008 júniusában - néhány hónapot végig vívódtam addig, kiszámolhatod - beszélgetést kértem Varsányi Ferenc lelkésznél - és mára bizonyossá vált számora itt a helyem! Szeretettel fogadott mindenki, akiket eddig megismertem, minden csoport azt akarta az ő területükön segítsek... novemberben már Piliscsabán voltam a gyülekezeti munkatársin! Tudom, hogy itt kellett volna kezdenem! Á, miket írkálok! Akkor nem tudnálak bennetek arról biztosítani, hogy az evangélikus egyház a legtágabb ölelésű egyház! Erős vár a mi Istenünk! Folytassam?
Schmidt "Nagyi" Józsefné Ilonka
A szerkesztő antiklerikális nézeteit figyelmen kívül hagyva, nagy szeretettel várom a folytatást! :)
VálaszTörlésDrága Encsi, köszönöm a bíztatást! Én 22 évesen sokkal antiklerikálisabb voltam Krisztiánnál!
VálaszTörlés