Naplózgatok

Letöltöttem a TweetDeck for iPhone nevű alkalmazást. Lehet hogy a PC-s verzióját is fogom használni, de egyelőre úgy vélem hogy kevésbé hasznos lehet mint a mobilra fejlesztett. Sasanditól van az ötlet, láttam egyes tweetjeit visszaköszönni Facebookon is. Szóval most social networkindhetnékem támadt, mert annyira jól éreztem magam mostanában egyedül, hogy tesókkal is csak a héten kezdtem újra találkozgatni (ebbe azért belejátszott a vizsgaidőszak meg a sok utazás).

Ugorjunk a jelenbe inkább, mert a múlt még mindig nem fényes, a baráti köröm szerencsétlenségek sora sújtja, halálesetek, anyagi veszteségek, lelki törések. Nem is beszélve a most is tagadott – tehát nem is létező – nőügyekről. Jó ok ez hogy az ember ne akarjon fecsegni online mindenféle irreleváns badarságokról, meg még a választási kampány is kiforróban van, és az ez irányú nézeteket is jobbnak láthatjuk bennfentesekkel megvitatni, zárt ajtók mögött. Ugye?

De nem felejtettem el hogy milyen jó érzés is a drága olvasókat az életemmel untatni. Elmesélem hát hogy szombat óta Pécsen vagyok nagyiék lakásában, és nagyfaterral villanyt szerelünk erőssen, két S-sel mint Babi néni. Szakmája ez az öregnek, nem is volt benne rossz, de tudni kell hogy aki komcsi bányában erősáramú dolgokat szerelt annak nem erőssége az EU konform épületgépészet, így hetven éves fejjel. Inkább én csinálom a szereléseket, mert eddig akármihez ért az öreg azon csúnya külsérelmi nyomok voltak. Tegnap egy spot izzót robbantott fel kérdés nélkül, ma pedig zsírúj, lefóliázott villanykapcsolóba vágta bele a bicskát, mondván hogy szétszedi. Igazából semmi dolgom a városban, de holnap elmegyünk mosogatógépet venni, és ebből sem szeretnék kimaradni, mert látom magam előtt a sötét jövőt hogy itt a konyhafelújításból is baj lesz ha nem bábáskodom a beszerzések és munkálatok felett, mint három éve anyámék házának építése felett. Ez önelégült beszédnek hathat, de én akkor is hiszem hogy konstruktív együttműködésem legtöbb  projectben hasznos. Erre igen sok példa mutatkozik egyes orfűi és pécsi ingatlanokon, és remélem nagyi konyhája lesz a következő “diszkont mestermű” ami tanácsaimra épül, és kétkezi munkám által szépül.

Mivel napok óta itt unatkozom, leszámítva az építkezés után nagyon aprónak tűnő munkákat, tulajdonképpen csak filmeket nézek amit a villámgyors román import digineten letöltögetek. Akárki akármit mond, nekem tetszett a Surrogates, és majdnem ennyire tetszett a 2006-os, nagyon véres Running scared is. Utóbbi tényleg durva, a pisztolyom szorongatva néztem végig. Nem félreérteni. Ja és aki kalózkodni akar mielőbb regeljen a Teracodra, mert jó. Jobb mint a bithorló, (no offence, Bandi)