Jobbik: Az áttörés estéje

Az elmúlt húsz év legnagyobb politikai teljesítményeként értékelte Vona Gábor a Jobbik sajtótájékoztatóján a párt közel tizenöt százalékos eredményét. A párt elnökének igaza van: alulról szerveződő párt régóta nem aratott ekkora diadalt országos választáson.

A Zazlivecz Gáborként anyakönyvezett, régi barátai által gyakran ma is Zazának hívott Vona maga is az elmúlt tíz év legtehetségesebb új politikusa. Kiválóan érzett rá arra, hogy a cigányellenesség hívószavával leöntött nemzeti radikalizmus talaján hogyan lehet sikeres, új politikai mozgalmat szervezni Magyarországon. Akinek kételyei vannak, vessen egy pillantást az EP-választás észak-magyarországi adataira: a Jobbik megelőzte a szocialistákat.

Miután a Kongresszusi Központ termében a boldog aktivisták „éljen
Vona!”, „éljen a Gárda!” és „Krisztina, Krisztina!” skandálással
ünnepelték a minden várakozást felülmúló sikert, Vona három a
magyar igazságról kezdett beszélni, aztán a Jobbik sikerét egy, az
izraeli helikopter ellen küzdő parittyás palesztinhoz hasonlította, a
médiaellenszélre utalva. A gondosan porciózott, de persze minden
érdekeltnek érthető képes beszéd, majd a következő pillanatok
tökéletesen jellemezték a helyzetet.

Élőben a köztévében

A köztévé ugyanis fennállása óta először tudósította, mi több, élőben
kapcsolta a Jobbik rendezvényét. Ennek a jelentőségét a teremben
mindenki pontosan értette. Aztán az MTV elkapcsolt, majd amikor Morvai
következett, megint visszajöttek, majd megint el, de ez már nem
számított: a Jobbiknak a nyilvánosságban június 7-én új fejezet
kezdődött, ezután nehéz lesz őket az eddigi karanténban tartani. A
párt fokozatosan lemoshatja magáról a szélsőségesség stigmáját, és így
szélesebb és finnyásabb választói tömegek előtt is reális alternatívaként jelenítheti meg magát.

A Jobbik EP-választási programja okosan összeállított lózungáradat, amiből semmi sem derül ki arról, hogy a párt mihez kezdene, ha a hatalom közelébe jutna. A jól hangzó, de mégis üresen puffogó frázisok most jogosan egészülnek ki az előre hozott választás követelésével. Vonának nyilván nem volt igaza, amikor arról beszélt, hogy az ország kétharmada jobbikos, de csak tizenöt százalék tud róla.

Annál a több mint négyszázezer embernél, aki vasárnap a Jobbikra szavazott, a pártnak jelenleg nincs sokkal több elkötelezett szavazója. Ez a helyzet azonban megváltozhat, még ha az országgyűlési választásokon várható nagyobb részvételi arány miatt ez nem is nyom sokat a latban.

Barokkos program

Amíg a Jobbik nem sározódik be a nagypolitikában, és a megfontoltnak tűnő Vonához képest kezelhetetlen és önfejű Morvai Krisztina nem csinál bohócot magából és a pártjából Brüsszelben, a párt vonzó maradhat a választók szemében. Annál is inkább, mert a hatalom közelébe nyilván nem fognak kerülni, így barokkosan magyarkodó, tőke- és kisebbségellenes programjukat sem kell a gyakorlatban megméretniük.

A kongresszusi központban azonban a jövő kérdései helyett mindenki a
pillanatra koncentrált, és választási rendezvényen ritkán látható
könnyes-euforikus, illetve abszurd jelenetek játszódtak le. „Volt egy
álmunk” – kezdte például beszédét – feltehetőleg Martin Luther King
nyomán – a párt listavezetője, Morvai Krisztina. Bár a „Magyarország a
magyaroké” kontextusába nem könnyű beilleszteni a feketék
emancipációjáért küzdő polgárjogi harcos híres vízióját, Morvai nem
sokáig késlekedett a magyarázattal.

„Nem leszünk második Palesztina! Nekünk, magunkfajtáknak csak ez az egy hazánk van" – magyarázta tovább, hogy miért fogja az Európai
Parlament képviselőjeként ellenezni az EU új kvázialkotmánya, a
Lisszaboni Szerződés elfogadását és a globális nagytőke térnyerését. A
közönség lelkesen tapsolt, majd elénekelték a Himnuszt, a székely
himnuszt, végül egy kiadós „vesszen Trianon”-ozással fejezték be a jól
sikerült estét. A Jobbik megérkezett.

Index