“Én azt gondolom…” Media 2009.

Mint azt már páran tudjátok a Facebook és Twitter közleményekből, a múlt hét második felében médiatudós kolléganőimmel részt vettünk a Media 2009. konferencián, melynek a Debreceni Egyetem adott otthont, a PTE delegáltjainak pedig a Cívis Grandhotel Aranybika. Puccosan hangzik, de az igazsághoz hozzá tartozik hogy egy csökkentett szolgáltatáskészletű szárnyban kerültünk elhelyezésre, ami egy jobb képességű magyarországi kollégiumnak felelt meg. Alig nyolc órányi jó hangulatú utazás* végeztével a Hatvan utcában szálltunk le emeletes buszunkról, csütörtök hajnalban, “DEBRECENI VSC” rigmusokat skandálva. Ha ez, és a hosszas regisztráció a szálloda halljában nem lett volna elég, a kolléganőkkel várost nézni indultunk az éjszakában. Konkrétan három saroknyi területet volt szerencsénk lefedni a Kossuth tér, Piac utca közelében, majd rájöttünk hogy nagyon éjjel van és betértünk egy kisboltba némi alkoholos italt beszerezni, mert ahogy Sasandi hangoztatta gyakorta: fesztivál van! Miután megesett, hogy idestova huszonhárom éves jómagamtól személyi igazolványt kértek egy üveg sör miatt, nem volt más hátra mint a szálloda folyosóján egy kellemes beszélgetés keretében elfogyasztani azt, és megtanulni hogy kell Petra borát egy ajakápolóval, (értsd Labello) kinyitni. Értelmetlenül rövid alvási ciklus következett a hotelszobában, és reggel fél kilenckor már készültünk is az első vitanapra, amit villamosjegyváltás, és a másnapos/meg nem jelent kollégák kergetése előzött meg. A kellemetlen őszi időben végül felverekedtük magunkat az egyes villamosra, mivel másik nincs is, és még az egyetemre is bejutottunk. Persze mindenki le volt nyűgözve akinek új volt a DE, a kétségkívül impozáns épület, annak hangulata és patinája mindannyiunkat magával ragadott. 

Én már jártam itt korábban, különböző anglisztikus órákon, de így “cserediákként” is megvolt a maga varázsa. A debreceni diákok pogácsával, és nagyi ízűnek titulált teával vártak minket amihez hol filter, hol pedig forró víz nem volt, de ezeket a problémákat egy másfélórás vita alatt sikerrel áthidalták minden esetben. Igazán érdekes szekciókkal örvendeztették meg a nagyérdemű szaktársakat a szervezők, akik a DE, PTE, ELTE-BTK, és PPKE kötelékéből léptek elő egy-egy beszélgetés moderátorává. A viták - melyeket a PTE SufniTV jóvoltából minden esetben élőben lehetett követni a http://mediakonferencia.eu oldalon – többnyire színvonalasak, és szakmai szempontból érdekesek voltak. Sajnos a rádiózással kapcsolatos kerekasztal beszélgetésről nagyon hiányoltuk a Sláger Rádió képviselőjét, de úgy hiszem minden más tekintetben építő tudással, és gondolatébresztő szemléletekkel lettünk gazdagabbak. Mint közgazdasági végzettségű bloggert, engem egyértelműen az online tartalomfinanszírozás jövője érdekelt első sorban, és kérdéseim nem maradtak megválaszolatlanok. Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója érdekes vízióit osztotta meg velünk, és a második nap direkt ezen témára kiírt vitája is megvilágított bizonyos sötét foltokat a nemzeti internetes médiumok jövőjében. Első estémet Dettyvel töltöttem, együtt vacsoráztunk, az írásait olvastuk a neten, majd az utolsó troli indulásáig beszélgettünk a hotelszobámban. Másnap már reggel kijelentkeztünk az Aranybikából, és az egyetemre indultunk. Türelmünk híján, és éhségünktől vezetve nem jelentünk meg Andival a jövő évi médiatörvényről szóló előadáson, helyette bejártuk a várost: Nagyerdő, Campus, Lovarda, Fórum, Plaza, és megebédeltünk jóízűen. A villamos egy gyors bevásárlás után hamar visszavitt az Egyetem sugárúton a délutáni szekcióra,  ami a fent már említett internetes témát boncolgatta. Kis csúszással, és a villamos megállóban bemutatott hatalmas rohanással indultunk Pécsre, a hideg, esős éjszakában. Szolnokon olyan finom szendvicshez jutottam a Cora-ban mint még soha, mindezt potom 280 Ft-ért. A megérkezés cseppett vonatott volt, a város több pontján hagyunk el embereket, de végül én is hazacipeltem csomagjaim, és pár nap elteltével úgy emlékszem a a konferenciára, mint eddig életem bármelyik nagyrendezvényére: köszönöm hogy ott lehettem, jól éreztem magam. Konklúziót nem vonnék, bár meg kell jegyeznem hogy fülsértően sokszor hangzott el az “én azt gondolom” frázis, nem véletlenül adtam ezt a címet kis élménybeszámolómnak. Reményeink szerint a Media 2010-et a PTE-BTK az eddigiekben az ELTE és DE szervezőitől megszokott színvonalon, vagy annak emelésével prezentálja majd az ország kommunikáció hallgatóinak, Európa kulturális fővárosában. Mindamellett, hogy Ivan Iljics meghalt.

* három üveg whisky mínusz, egy lehányt ablak plusz