Unalmas délután

A mai délutánomnál unalmasabb régen volt. Itthon töltöttem, és vidékies teendőim végeztem. Megetettem a kutyákat, raktam fát (nem rosszat) a tűzre, kipakoltam a mosogatógépet, bepakoltam a mosogatógépbe, leszedtem a száraz ruhát… Na meg persze online tevékenységek. Chat.hu-ra sose menjetek fel, én évente mindig megpróbálom, és mindig pórul járok. Vagy csúnya, vagy buta, vagy veled azonos nemű egyének kezdenek zaklatni ha csak megjelensz a listán. Ma is megtanultam hogy ez nem változott meg az idők során, és inkább nekiálltam egy lassan egy hónapos New York magazint olvasni, amit csak azért nem olvastam ki eddig, mert tudtam hogy nem mostanában megyek NY-ba, így be kell osztanom magamnak a hátralevő időre. A hétvégém sem volt éppen naplózásra méltó. Szombaton teljes punnyadás, takarítás, néhány fénykép készítése amit láthattatok, vasárnap pedig gyásznap. Imádjuk a novembert eleve vidám hónap ugye, fagyokkal, hóval, a zöld növényzet teljes pusztulásával jár, de ha ez nem lenne elég, még a temetők társadalmilag kényszeredett csoportos végiglátogatása is ezen borzalmas hónap első napjára esik. Nem mintha a gyász mélységét, vagy bármilyen kegyeletet le lehetne mérni ezen a csodás napon. Szerencsétlen elhunytaknak biztos nagyon jól esne hogy egész évben feléjük sem néznek majd az év egy adott napján mindenféle oda nem illő alakok lepik el a temetőket zajosan, rosszul öltözve, művirág koszorúkkal, és megmutatják hogy ők igenis közel parkoltak le a temetőhöz, és a kocsijukat sem törték fel. Az egész fiaskó már-már abszurd az egymást taposó cigányokkal, és a virágárusokkal amint rendőri felügyelet mellett számlát adnak minden szál krizantémról, és “virágzik” a bolt. Persze mindenki suttog, mindenki meg van rendülve és emlékezik, de számomra a tömegek ilyetén megnyilvánulása sokkal rémisztőbb mint maga a halloween. Egy furcsa szürreális kép jutott eszembe a véméndi temetőben, mikor az idős nénik százával botorkáltak a sírok közt: ha olyan jelmezben tennék ezt mint a trick or treat-es gyerekek, sokkal inkább hasonlítana az egész esemény a Thriller című kliphez mint egy keresztény megemlékezéshez. Most pedig örömmel konstatáltam, hogy végül lett témája a bejegyzésemnek, pedig csak az egyedül töltött délutánt akartam elütni egy kis régimódi “mi van velem” tweet poszttal.