Mélységes

Némi füst kavarog a monitorra vetett betűim és az arcom között. Kiszellőztettem a fejem az elmúlt hetek történései után, tekertem tizenkét kilométert a faluban, hazajöttem, magamhoz vettem egy narancsos PEZt, felcsavartam a zenét, rágyújtottam egy (THC mentes) cannabis füstölőre, és pötyögni kezdtem. Egész nap a Saboteur és a blogolás gondolata foglalkoztatott, de annyi minden még, hogy inkább a házat is elhagytam. Jött ez a hűvös idő, esővel és széllel, csodás tiszta levegővel. A kontúrokat mintha olajfestékkel kenték volna, és a felhők mögül előtűnő napsugarak mint a mágnes húztak magukkal le a dombról, a vízhez, az erdőbe. A szél elfújta, a víz elmosta azt a rengeteg mindent amiről nem írtam eddig. Kitisztult a fejem, és a régről ismerős füst illatában, naplementével a monitor mögött úgy érzem hogy négy évet fiatalodtam. Pont négyet. Biztos rátesz az új élet ígérete, hiszen egyetemista gólya leszek újfent Pécsen. Megélem az emlékeim, sokkal inkább részeim mint valaha voltak. Mindenre emléxem, mindenről tudok, de nem hatnak érzelmileg. Képek, szépek, enyémek. Gondolataim forognak Borsod és Amerika körül, francia, horvát, és görög tengerek zúgnak a fejemben fájdalommentesen. Otthon érzem magam az életemben, a testemben, és ismerős vagyok magamnak. Jól vagyok. Igazából tegnap este nem voltam. Tudjátok miért? Zavarba ejtett a tény hogy jó. Jobban voltam mintsem azt felfogni illik. Jobban voltam, mint amennyire egy sérült ember lehet. Arra következtetek hát, hogy már nem vagyok sérült. Csoda hogy néha összezavarodok? Persze még gondolok rá. Meg ő rá is. Az előbb a tóparton, ahol EFOTT már nincsen, furcsa volt nappali fényben, egyedül, bringával hasítani. Kezem a kormányon volt nem egy női csípőn, és hogy ez mennyire hidegen hagy és a nádas hajladozása a szélben a fülembe ordító Offspring szám ütemére mennyivel jobban lenyűgözött mint a hiányérzet hiánya… Meglepett. No de a tény, hogy az utolsó cukorkám leesett és összetört, és már sportszelet sincs itthon, kizökkentett meditatív önanalízisemből, így attól tartok be kell számolnom pár száraz tényről is aminek eddig nem volt nyoma internetes naplómban, hacsak az éppen felcsendülő hiperkarma nóta vissza nem lökdös a köd mögé. “Szerelmes leszek, és mind belehalunk. Na ez az üzenet.” Magával ragad. Faljak csak meg egy wrigley’s spearmintet propeller gyorsasággal és szedjem össze a gondolataim! Addig két mai kép.

Amit az eddigiekről írnék annak igazából egy külön bejegyzésnek illene lennie, ennek pedig a Fülledt címet adnám. Jellemző. A számomra oly kedves nyári forróság nyomasztó lepelként borult az izzadt testi-lelki szerelmi viszonyokra, és a hangos zenére. Éjszakázás, folyamatosan szinten tartott véralkohol és koffeinszint. Az EFOTT hete, az ezt megelőző reménykedés, és az ezt követő menekülés és önigazolás szinte egybefolyik. Tegnap E és B társaságában állapítottam meg egy stégről vízbeérő lábbal, barna napszemüvegemmel a hegy mögé bukó fényes korongot bámulva, hogy nem tudok elszámolni az elmúlt napokkal. Voltak felüdítő dolgok amiket jól megjegyeztem. McCafé Grétával, vásárcsarnok Enikővel, kukoricafőzés, beszélgetések, problémamegoldások és generálások. Olyan dolgok amik kiszakítottak abból az alternatív valóságból, ami a hőségben egy lilaruhás nővel kézenfogva a gondolataimba fészkelte magát, és ténynek láttatta magát. Azt gondolom ennek háttere már nem sok szót kíván, előterében pedig drága barátaim és besorolatlan relatívjaim állnak: E, B, Ancsi és Nemcica Anita,  járulékosan pedig Kockaszomszéd Misi. Legutolsó kivételével nálunk laktak az EFOTT alatt amit már olyannyira vártunk mind, és hatalmasakat buliztunk. Tényleg nem fogok erre szót fecsérelni, úgy illettem ezt az időszakot utólag mint életem hetét, és “ezt a fogadást tartom” (Quimby). Azért a Quimbyről még sok szép emlék fog eszembe jutni, ha ma már nem is fér bele a részletezés. A legjobb volt amit józanul (értsd nem szerelmesen) át lehet élni, és végre tudtam értékelni. Szabad vagyok. Jó társaság, strandolás, koncertek, remek szex, nagy zabálások, zseniális csípős hotdog, stage bar.. Majd a képekről és a videóról emlékezünk mindenre.

http://www.facebook.com/home.php?#!/album.php?aid=2072771&id=1228197720

Leégett a füstölőm. Ez egyérelműen jelzi hogy ideje lakatot rakni a billentyűzetre, elmenni fürdeni, sütni egy jóféle MÁJKRÉM alapú melexendvicset iksszel, és egész éjjel gamelni. Végszó gyanánt hálát adnék az Úrnak a weblog intézményéért, ami lehetővé teszi, mitöbb megköveteli hogy őszintén éljek. Felszabadító, akár a gyónás. Emlékezhettek, mikor azt mondtam hogy ha valami nem oké, akkor nem írok. Ezért. Mikor nincs mit titkolni, akkor dől belőlem a szó. Köszönöm hogy olvassátok. Bocs, hogy a videónak nem lett vége. Összecsaptam: