Túl vagyok életem első negyven órás munkahetén. Igen. TB bejelentéssel, munkaszerződéssel, nyolc órában, heti öt napon. Hogy ez hétköznap több is volt nyolcnál, hétvégén meg kevesebb az más tészta, a papírforma a lényeg, meg hogy ez a lépés is mögöttem van. Nem diákmunka, nem alkalmi szerződés mint a rendőrségnél, nem fekete munka, és nem is gyakorlat. Végre kerestem némi pénzt a saját kezemmel, vagyis inkább a lábammal. Elég más természetű munka mint mikor újságot írok, és az emberek elismeréssel olvassák a cikkeim, kommentálják a stílusom, a nyelvi eszközeim. Itt nincs mód kitűnni. Droidmunka, de nem adom alább, mint hogy ebben is profi legyek. Persze nem lehet kilépni a “szaros őrzővédő” szerepköréből, de ezt is illik méltósággal viselni. Remélem sikerült megtalálnom az egyensúlyt a tudományos karrier, és a fizikai munka közt, mert szeretném az írást is folytatni, és ezen a héten már talán sportra, és magánéletre is marad időm. Múlt héten a legnagyobb lazulás az volt mikor elmentem szolgálat után E-hez B-vel és egy sör meg némi vörös pezsgő után szabadkőműves jelképekről, Isten természetéről és egyéb teológiai, történelmi témákról cseréltünk eszmét. Ma este viszont standup comedy lesz műsoron, élőben, Pécsen. Sógorom már meg is váltotta a jegyem, így örömmel tartok velük. Valszeg jobb lesz mint az asztrobiológia előadás amit kihagyok miatta az ÁJK-n… Tegnap már elkezdtem visszarázódni kicsit a szellemi munkába, írtam egy terjedelmes cikket napjaink tini sztárjairól, belefoglaltam néhány videót is. A sorozataim pótoltam, de az outsourced múlt heti epizódját még csak most töltöm, utána pedig valszeg White Collart fogok nézni esténként, míg várok D könyveire, amiket elvileg már postára adott. Remélem nem úgy fognak ideérni ahogy az én legutóbbi küldeményem ment Debrecenbe, és ahogy az elmúlt hetek más küldeményei is eltévedtek / elvesztek. Sokkal inkább olyan gyors és preciz kézbesítésnek örülnék amivel a mai csomagom érkezett meg, csekkoljátok lelkesen:
Samsonite Trekking táska. Legendás, és zseniális. Minden szar belefér ami egy utazó bloggernek kellhet, fényképezőgép, kamera, és az összes tartozékuk. Persze nem csak a táskának örülünk, gratulálok annak aki már rájött. A tartalma is fontos:
Ez a táska a Lumix fényképezőgépemen kívül ezentúl egy újabb digitális videokamerát is rejt, ami ezúttal 1995 óta először ismét egy Panasonic készülék, nem pedig egy több ízben megbízhatatlannak bizonyult, már itt is bemutatott Sony modell. Szintén made in Japan, infra nélkül, de külső mikrofon csatlakoztatási lehetőséggel, szerelék papuccsal és mindennel, ami alkalmassá teszi a kézikamerás újságírásra, és a hobbi szintű mókázásra. Például minden paramétere manuálisan is állítható… Ím az első felvétel amit még a formás kis Sonyval csináltam, de már ezzel játszottam át a gépemre:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hagyj üzenetet :)