Egy elkeseredett tűzoltó nyílt levele...

Tisztelt Miniszterelnök Úr, Tisztelt Miniszter Úr!

Elkeseredettségem oka, hogy a Magyar Állam megszegni készül adott szavát, egy velem - 1997-ben - kötött megállapodást. Ezt a megállapodást úgy hívják, hogy „Hivatásos Szolgálati Törvény” (1996.évi, XLIII.tv.), melynek „preambulumát” idézem.

1996. évi XLIII. törvény
a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról

“A Magyar Köztársaság függetlenségének, alkotmányos rendjének, valamint a lakosság és az ország anyagi javainak védelmét ellátó szervek hivatásos állományától az állam tántoríthatatlan hűséget, bátor helytállást követel. A hivatásos állomány tagjai a törvények és más jogszabályok, valamint a nemzetközi jog előírásainak megfelelően, a fegyveres szervek feladataihoz igazodó szakmai ismeretek birtokában különleges közszolgálatot teljesítenek. Az Országgyűlés - elismerve a hivatásos szolgálattal járó nagyobb áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülés indokoltságát - a fegyveres szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról a következő törvényt alkotja:”

Mielőtt aláírtam ezt a megállapodást, gondosan tájékozódtam a feltételekről. Részletesen elmondták, hogy alkotmányos jogaimat több tekintetben is korlátozzák, és még ezen felül is számtalan kötöttséggel jár a hivatásos szolgálat. Néhányat megemlítenék, a teljesség igénye nélkül:
Munkaidőm ellentételezés nélkül magasabb, mint bármely más Magyar munkavállalóé. Jelenleg heti 48 óra, de több évig heti 54 óra volt.
Esküm értelmében, a munkám során kapott parancsot, utasítást, akár életem kockáztatásával is végre kell hajtanom.
A parancsot, utasítást (kivéve, ha az bűncselekmény elkövetésére szólít fel) nem bírálhatom, akkor sem, ha az nyilvánvalóan megalázó, vagy jogszabálysértő. Jogorvoslatra, csak a parancs végrehajtását követően van lehetőségem.
Szabadságról, szabadnapról bármikor visszarendelhetnek, ha a szolgálati érdek úgy kívánja.
Állandó lakhelyem elhagyását mindenkor jelentenem kell, tartózkodási helyem, és elérhetőségem megadásával.
Szolgálati helyemen politikai tevékenységet nem folytathatok. Politikai pártban tisztséget nem vállalhatok, mely tiltást szolgálati viszonyom megszűnését követő három évre kiterjesztették.
Az ún. megbízhatósági törvény bevezetésével megfigyelhetővé, leinformálhatóvá váltam én, és családtagjaim is, miközben a parlamenti padsorokban, az önkormányzatokban, több, korábban köztörvényes ügyekben jogerősen elítélt képviselő dönt a „sorsomról".
És végül, de nem utolsó sorban: Az Európai Unió szabályozásával is ellentétesen, nincs sztrájkjogom.
A megkötések fejében, Önök bizonyos kedvezményeket ajánlottak, tudván, hogy ennyi kötöttséget ellentételezés nélkül, épeszű ember nem vállal.
Önök ajánlottak a vállalásaimmal arányos anyagi és erkölcsi megbecsülést. Az előbbiről évek óta csak álmodom, az utóbbiról szinte naponta biztosítanak a hétköznapi emberek. Ez elmondhatatlan büszkeséggel tölt el, de sajnos tejet és kenyeret nem kapok érte a boltban.
Ajánlottak, és adtak 13. havi fizetést, amit aztán néhány éve el is vettek, hivatkozva a „társadalmi igazságosságra”. Kénytelen-kelletlen elfogadtam.
Biztosítottak arról is, hogy minden szolgálatban eltöltött 5 évemet 6 évnek ismernek el.
(1.2-es szorzó) Ezt egyébként nem kedvezményként értékelem. Munkaóráimat tekintve, 5 év alatt valóban 6-ot teljesítek.
És végül a mézesmadzag leghosszabb, legvastagabb és legmézesebb része a nyugdíjszabályozás volt.
Önök azt ígérték „jogfosztásom” fejében, hogy 25 év szolgálati viszony után, amennyiben az egészségem oly mértékben megromlana, hogy a hivatásos szolgálatot ellátni már nem tudom, vagy betöltöttem az 50. életévemet, teljes összegű szolgálati nyugdíjra leszek jogosult. Erős, egészséges fiatalemberként az egészségkárosodás meg sem fordult a fejemben. Az 50 éves nyugdíj korhatár volt az, ami miatt úgy döntöttem, hogy vállalom a kötöttségeket, és a munkával járó mindennapos veszélyt. Később aztán rájöttem, hogy a fokozott fizikai és pszichés terhelés miatt az egészségkárosodás lehetőségét sem lehet kizárni, de még így is korrektnek tartottam a szerződést.

Tisztelt Miniszterelnök Úr, Tisztelt Miniszter Úr!
Ezeket a kedvezményeket nem én követeltem magamnak egy demonstráció, egy sztrájkfenyegetés vagy egy fegyveres hatalomátvétellel történő megfélemlítés által.
Ezeket a kedvezményeket Önök ajánlották a korlátozások fejében. Én mérlegeltem, és elfogadtam az ajánlatukat.
Tudomásom szerint, Önök most a megállapodás felrúgására készülnek, oly módon, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati viszony időtartamát minimum 5 évvel (de a Jó Isten tudja mennyivel…) meg kívánják hosszabbítani, megfejelve ezt, az 1.2-es szorzó eltörlésével.
Arról már nem is beszélve, hogy a nyugdíjszámítás módját (ami egyébként szintén az eredeti megállapodás része volt) korábban, szintén számomra kedvezőtlenül módosították.
Ez, így nem járja.
Az Önök kormánya - egyébként nagyon helyesen -, a bankok esetében törvényileg tiltotta meg az egyoldalú szerződésmódosítást, és most maga az „államgépezet” készül ugyan így egyoldalúan szerződést módosítani!
Uraim! Ha Önök 14 évvel ezelőtt a most tervezett feltételeket ajánlották volna, akkor én kinevetem magukat, és tovább állok.
A mostani tervezetük alapján 58 (vagy Isten tudja hány…) évesen leszek nyugdíjjogosult, de van olyan kollégám, aki mivel 34 évesen szerelt fel, csak 60 akárhány éves korára.
Ennek két hátulütője is van.
Az egyik, hogy továbbra is komolyan veszik a rendeletekben szabályozott alkalmassági követelményeket, és ez esetben 52-53 éves koromra hivatásos szolgálatra alkalmatlannak találnak, és elhajítanak, mint egy koszos rongyot. 25-28 évnyi szolgálatot ugye nem így akarnak „meghálálni”?
A másik, hogy nem veszik komolyan, ez esetben pedig sérül az állampolgárok biztonsághoz való joga.
Ugye belátják, hogy ezt a hivatást ötvenen túl már csak alapjáraton lehet űzni, és ez, figyelembe véve, hogy tűzoltókról van szó, megengedhetetlen.
Meglátásom szerint is irritálja a civileket a 40 éves nyugdíjas, ezért szükséges az újra szabályozás, de az történjen úgy, ahogy 1996-ban is történt. Módosítsák a nyugdíjba vonulás szabályait (meghagyva az 50 évesen megszerzett nyugdíjjogosultságot), de az csak a törvény hatályba lépését követően felszerelőkre vonatkozzon.
Amennyiben Önök az érvelésem ellenére úgy gondolják, hogy a „társadalmi igazságosságra” való hivatkozással jogosultak a szerződésünk felrúgására, úgy jelzem, hogy igazamért, a legfelsőbb nemzetközi fórumokig is hajlandó vagyok elmenni.
Nem figyelmen kívül hagyandó azon aprócska tény sem, hogy - bár úgy tűnik, mint ha saját, személyes problémámról tájékoztatnám Önöket, azért - ez közel 63.000 fegyveres (!), és rendvédelmi dolgozó problémája is.
Őszintén remélem, hogy mindenki számára elfogadható, bölcs döntés születik a kérdésben.

Tisztelettel:
Bognár László
Tűzoltó főtörzsőrmester