Spontán

Mármint spontán álltam neki bejegyzést szerkeszteni ezen a hajnali órán. Le akartam feküdni, de nem voltam álmos. Iphone a fülbe, szépen vasalt ing felvesz, és a sólámpa fényénél billentyűt koptat. Mostanában nem sok érkezésem van blogolni, bár ötleteim lettek volna. Néhány fényképet akartam már idebiggyeszteni a nyilvános naplómba, aztán néha megrohantak gondolatok, mint pl mikor a Rossmannban megvettem a kilistázott Gilette Fusion borotvámat, és a Blue 2 Exel után olyan volt az öt (vagyis hárommal több) pengével szerelt műszer, mintha péklapáttal borotválkoznék. Ezeket sikeresen lenyeltem mindeddig. Meló után általában E és B, esetleg G társaságában múlattam az időt költségesen. Jártunk Infernoba gazdagon, meg színházban is voltunk. A nemzetiben Oscar francia verzióját néztük, Bertrand Barnier szappan gyárossal (Besenczi Árpád), Angelo Provolone maffiózó helyett. A legjobb az egészben Patricia Kaas volt, akihez eddig még hangfelvételen sem volt szerencsém Magyarországon. Vagy a Magyar Köztársaságban. Tudja valaki hogy hívják most az államot?

Lényegtelen, mert köztársaság ide vagy oda, jeles barátokkal büszkélkedhetek. Olyanokkal mint E ügynök aki szülinapi összejövetelt szervezett nekem a névnapom előestéjén – ami történetesen G öcsém névnapja volt. Dorisz hihetetlen elterelő műveletek sokaságával minden gyanakvásom elaltatva szállított a Café Paulusba egy nyolc órás szolgálat után, ahol illusztris társaság várt ránk. A névsor ismertetésétől kérlek engedjétek meg hogy eltekintsek, majd a fényképek beszélnek helyettem is. Enikő a legjobb formáját hozta, hosszú szervezés után remegve ült a társaság közepén mikor beléptem a terembe. Alexandra és Lev jelenlétét elsőre nem is tudtam mire vélni, olyan abszurdnak hatott a helyzet. Ráadásul Fanni egy tortát is sütött a tisztelemre, ami hogy képzavarral éljek már csak hab volt a tortán a baráti arcok gyűrűjében ülve, ajándékokat bontogatva. Megható egy szituáció mondhatom. Hogy ennyi ember.. ráadásul egyesek olyan messziről.. Azt hiszem még mindig nem tudok nagyon kinyögni mást, mint hogy köszönöm. Hatalmas élmény volt, és mindenkinek hálás vagyok érte, a soproni, a szombathelyi, a pécsi, sőt a meg nem jelent budapesti és tatai vendégeknek is, akik üdvözletüket küldték. Pénz nem számít üzemmódban elköltött vacsora után – természetesen – az Infernoba mentünk át mind, ahova L épp csak benézett, mert a dekoráció szimbolikáján megbotránkozva elhagyta a klubbot, és a többiek sem maradtak sokáig.Azért itt is történtek korszakalkotó dolgok. Például G névnapjának utolsó perceiben B meghívott minket tequilára. Igen. G alkoholt, ráadásul rövidet ivott B-vel és velem. Hazafele kissé illumináltan ugyan de lehetőségem adódott Alexandrával is elbeszélgetni, aki még annál is cukibb mint amilyenre számítottam és alig várom hogy újra lássam. Megígérte, hogy hamarosan visszajön Baranyába mikor több időt tudunk majd együtt tölteni, és  elutazunk Vasba is. L-lel még ma is meglátogattak a munkahelyemen, és mókáztunk egy kicsit, hisz a szabályok azért vannak hogy megszegjük őket, nemde?

 

Kicsit bolondokháza van egyébként is az Árkádban, gondolom a hosszú hétvége és a nemzeti ünnep miatt. Tudnám a váratlan mértékben megszaporodott horvát ajkú vásárlótömeget mi hozta pont most hozzánk… Egy biztos, ők a honvágyat hozzák rám, a tavaszi meleggel együtthatva. A napsütésben robogózástól, a nagykabát hiányától, és a horvát nyelv használatától rámtört a tengerhiány. Hiányzik a nyári hőség, a sós víz illata, a mediterrán fenyvesek, a séták hűvös hajnalokon a pékségbe. Majd pár hónap múlva visszatérek. Vrati se sa Mora. Most egyelőre más projectek futnak, pl szabadnapok és ünnep családi körben. Muter névnap, nagyfater névnap, én névnap, én szülinap.. minden egyszerre van, így holnap a Göröghonból érkező rokonokkal és nagyiékkal együtt csapunk egy kis kerti partit a kora tavaszi 18 fokos napsütésben. Előtte pedig szűk családi körben fogom élvezni a szabadnapom, ugyanis mióta hétvégente dolgozom, azóta szinte nem is találkozom anyámmal. Medvehagymát is akarok szedni. Jól van, megvan mi lesz ma a program!

Hó végén pedig Debrecen. Nem is tudom, hogy már megint vagy még mindig, de én vagyok a “Zöldnek lenni megéri” kamp ány arca, ahogy tavaly Pécsen, most Debrecenben is. Jómagam D ügynöknél fogok aludni, és remélem lesz alkalmunk egy kicsit mászkálni a városban vagy esetleg együtt vacsorázni/ebédelni, mert “előző éven” egyáltalán nem is jártam Hajdú Biharban. Mióta ismerem ez volt az első ilyen év. Úgy néz ki idén nem ússzuk meg egymást, ami tekintve hogy kiválóan tudunk összedolgozni (legyen szó zeneszerzésről, póló-bögre tervezésről, sorozatnézésről vagy regényolvasásról) nem is olyan nagy baj :) Aztán aztán épp csak hazaérünk Debből, Quimby koncert lesz a Kodály centrumban. Gyerekek, nem unatkozunk!