Mese a felcsúti parasztlegényről

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer Felcsúton - Alcsútdoboz szomszédságában, az
üveghegyen is túl, de még a családi kőbányán innen - egy kis pökhendi parasztlegény. Biza
ez a legényke, nagy bunkó volt szegényke. Talán a sok, házi-pálinkába mártogatott kenyértől
vagy mert már az apja is az volt...ezt már nem tudjuk meg soha.

Atyja, az öreg párttitkár sokszor meg is szidta, hogy még késsel-villával sem tud rendesen
enni és csak az a fránya foci érdekli. No meg a szép, színes, demagóg falvédők és az ide-oda
tologatható játékfigurák... Bár az is igaz, hogy a házi-pálinkába mártogatott kenyértől, no meg
az atyai pofonoktól legalább otthon csendben volt. Így teltek-múltak az évek. Csak az iskolai
pszichológus aggódott egyre inkább...No meg persze a legényke atyja.

-"Viktor fiam, így még KISZ-titkár sem leszel, nemhogy párttitkár, az anyád alcsútdobozi
úristenit!" Mennydörögte gyakran az öreg paraszt...akarom mondani az idősödő párttitkár
elvtárs. Bizony sokszor volt rossz hangulat a kis putrijuk környékén.Hiszen akkoriban még
egy nyavalyás kőbányájuk vagy családi szőlőbirtokuk sem volt bizony... Néha még Viktor
anyjának is leesett néhány saller és koki Viktor atyjától. De hát Felcsúton, Középcsúton
és Alcsúton is úgy tartották, hogy a lopott, sikkasztott...akarom mondani elprivatizált pénz
számlálva, asszony pedig verve jó...

Így cseperedett és okosodott a kis parasztlegény, mígnem egy szép napon így szólt atyjához,
az öreg párttitkárhoz: -"Édesapám elmennék én Budapestre, oszt' beiratkoznék a jogi
egyetemre, hátha mégis lesz belőlem valaki!"

-"Menjél csak fiam, legalább végre nemcsak a felcsúti focipályán legénykedsz majd!" Így az
öreg. -"Anyád majd csomagol majd egy kis hamuba sült pogácsát, meg jóféle házi-pálinkát
vagy megkontyolom ízibe." Oszt" így is lett. A legényke anyja megsütötte és kis, narancsszín
batyuba kötötte Viktor pogácsáját, no meg a finánc sem látta pálinkáját és a KISZ tagkönyvét.
A felcsúti parasztlegényke pedig elindult...

Előbb katonának állt, aztán meg ment-mendegélt, amíg csak a III/III-as, sűrű, sötét erdőbe
nem ért... Aztán a beszervezés után, az új barátaival együtt mendegélt szépen tovább. Hát
egyszer csak találkozott egy rettenetes, habzó szájú, borzalmasan-borzas, nagy bajuszú
szörnnyel, aki éppen vért ivott. Két nap és három éjjel küzdöttek egymással. Na ez lett
később a parasztlegényke legfőbb bizalmasa, sőt házelnök is... Onnantól már együtt mentek
mindenhova... Szörnyű egy látvány volt.

Egyszer csak találkoztak egy öreg emberrel. A parasztlegény rákiáltott: -"Hé öreg. oszt'
melyik út vezet a hatalomba?" Mire az öreg így válaszolt: -"Baszd meg fiam, te akkora
paraszt vagy, hogy még köszönni sem tudsz???" Ki is küldte inkább ízibe a messzi Angliába,
egy kis jó modort tanulni. Na ez volt a Soros Gyuri bácsi...

De biza a kis parasztlegénynek nem tetszett a messzi Anglia. Mindig esett az eső és mindenki

csak kinevette, hogy mekkora egy bunkó, ráadásul pedig felcsúti tájszólásban löki a demagóg
szövegeit. Kigúnyolták a narancsszínű, kifordítható szűröcskéjét is. Úgyhogy inkább
hazajött...a keserves úristenit ennek a döntésének.

Hazajött hát a parasztlegényke, bár még mindig nagy bunkó volt szegényke. Méghozzá egy
erőszakos, gátlástalan, demagóg, elvtelen és antidemokrata bunkó, a legrosszabb fajtából.

Oszt' ahogy hazaért, egyből meglátta Simicskát, Josip Totot és Kaya Ibrahimot is. Meg
a mesebeli kerek-erdőt... akarom mondani az Ellenzéki Kerekasztalt. A többit meg már
tudjuk és a saját bőrünkön érezzük... Mind több és több barátja lett a felcsúti legénykének.
Kesztyűbáb Pali, Kiflitolvaj Gabi, Főcenzor Marcsi, Szájtátó Peti, Audis Jancsi és persze a
hírhedt, debreceni, forint-bedöntő betyár, a Nyilatkozó Lali. Olyanok voltak már a végén,
mint egy nagy, szicíliai család...

Addigra már a legényke - aki pedig annak idején csupán egy rongyos, ámbár remekül
forgatható köpönyegben érkezett - is olyan gazdag lett, hogy még az atyjának is meglett végre
a hőn óhajtott kőbányája. Azóta is vígan bányászkodik, egy természetvédelmi terület kellős
közepén. A családnak is bőven jutottak ingatlanok és svájci bankszámlák is...

Lett is aztán nagy dínom-dánom, folyt a jövedéki adó nélkül főzött házi-pálinka, Gripenek
hasították a kék eget, Ezüsthajó úszott a Dunán (mindjárt a Szent Korona után). A nagy
mulatozásban még a pártház is elveszett, az APEH szerverek meg mind összetörtek. A
nyugdíjakat is mind ellopták, a közpénzeket szétosztogatták (persze csak családon belül) a
NENYI-ket meg mind kirakták, nekünk. Aki meg nem hiszi, az járjon utána vagy pattanjon
fel egy döglött, dakota lóra. Oszt' Happy End.

Boldogan éltek, loptak, hazudoztak és bányászkodtak, amíg a demokraták le nem váltották és
el nem számoltatták őket. Na ez lesz majd az igazi happy end.

Ha a Btk. módosítás, a szájkosártörvény és a TEK nem jött volna, az én mesém is tovább
tartott volna...

Dániel Péter, 2011. július 15., 13:35